A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) a legtöbb népi névvel rendelkező gombánk egyike, ezért csak ízelítőre futja a jelen írásban.
Népi neveinek egy része azt jelzi, hogy szeptember végétől, Szent Mihály napjától kezdődik számára az igazi szezon, azaz fő termésideje: miháligomba, szemmihálgomba (Felső-Szigetköz), mihálkagomba (Ipoly mente), mihálykagomba (Zágon, Háromszék; Nyitra vidéke), őszi gomba (Békés m.), őszi harmatgomba (Zemplén), őszi potypinka (Palócföld), szentmihálygomba (Miskolc, ill. Kőszeg vidéke), vendelgomba (Zala).
Csoportos vagy egyéni megjelenésére több névvel is utal a nép: bokrosgomba (Kárpátalja), bokros puttinka (Izsnyéte, Kárpátalja), csoportgomba (Gelence, Háromszék), csukorgyébe (Gorzafalva, Moldva), csupros(gomba) (Barkóság, a Bükk vidéke), egyes bokros (Kétgút, Kárpátalja), eggyes(gomba) (Bélapátfalva, a Bükk vidéke; Szarvaskő, Mátra vidéke), egyes harmatgomba (Zemplén), egyes puttinka (Izsnyéte, Kárpátalja), gyűlésgomba (Csík, Gyergyó, Háromszék, Aranyosszék).
A termőhelyre utaló nevek sem ritkák: bikgyébe (Ojtoz, Háromszék), csutakgomba (Kászon, Gyimes, Háromszék, Csíkszentmárton; Lészped, Moldva), csutakgyébe (Gorzafalva, Moldva; Ojtoz, Háromszék), csutaklasa (Csíkszentmárton), csutkógomba (Rigmány, Nyárád mente; Szilágyság), fenyőgyébe (Ojtoz, Háromszék), gyökérgomba (Técső, Kárpátalja), jegenyefagomba (Tolna, vonatkozik az Armillaria tabescensre is), plopujgomba (Mezőség), tőkealja (Mátra vidéke), tőkegomba (a Bükk és a Mátra vidéke; Gelence, Háromszék), tölgyfagomba (Bihar), tölgyfavirággomba (Csermosnya völgye, Gömör), törcsöske (Nyitragerencsér), törzsökgomba (Őrség, Szombathely és Szatmár vidéke; Máramaros, Kárpátalja, Muravidék), tusakgomba (Zala), tuskógomba (Baranya, Bakony vidéke, Balatonmellék, Ormánság, Gömör, Kishont).
Van szláv eredetű, valószínűleg román közvetítéssel is hozzákerült elnevezése több alakváltozatban: gebe(gomba) (Bánság, Barcaság, Alsó-Fehér, Kalotaszeg, Mezőség, Mokányság, Máramaros, Nagybánya vidéke), gebe(gomba), gébe(gomba) (Háromszék, Nyárád mente, Udvarhelyszék), gégegomba (Esztelnek, Kézdiszék), gembé (Kalotaszeg), (lapi)gyébe (Moldva), lapigyébe (Ojtoz, Háromszék). A legmagyarosabb az e csoportba tartozók közül minden bizonnyal a következő: girbegomba (Háromszék).
Van név, mely főzést követően mutatkozó nyálkásságára utal: taknyosgomba (Kézdiszék).
Olyan népi neve is ismert, mely azt jelzi, hogy – legalábbis egykor – az erdészet nagy mennyiségben értékesítette erdeinknek ezen termését: erdíszgomba (Felső-Szigetköz).
Más népi nevei: apenyki (Visk, Kárpátalja), klamfacs (Muraköz), királyputypinka (Nagydobrony, Kárpátalja), kovácsgomba (Baranya), openyki (Tekeháza, Kárpátalja), ópentis (Bogdánfalva, Moldva), opintyi (Pusztina, Moldva), opintyik (Lujzikalagor, Lészped, Moldva), opintyála (Külsőrekecsin, Csík, Klézse, Moldva), pitpényké (Máramaros, Kárpátalja), pityur (Murány völgye, Gömör), potypinka (Zemplén, Gömör, Palócföld), pupénka (Visk, Kárpátalja), putinka (Máramaros, Kárpátalja), putypinka (Ung, Kárpátalja), szilajgomba (Háromszék), tőcsérgomba (Ipoly mente), vásznatka (Mátra vidéke).
Zsigmond Győző
