Vásári komédia

2019. november 9., szombat, Kármentő
László Zsuzsa

Sok évvel ezelőtt, amikor berobbantak Magyarországra is a nagyvilágban már honos, divatos tehetségkutatók, én is követtem, néztem párat. Felbukkantak kimagasló tehetségek, izgalmas, különleges hangok, egyéniségek.

A jelentkezők teljesítményét komoly, hozzáértő szakemberek bírálták, felelősségteljes döntéseket hozva. És bár igen sok múlik a szavazó tömegeken, nem mindegy, hogy milyen irányba terelgetik a történetet a zsűriben ülő ítészek, akik adott esetben mentorok is. Mindazok mellett vagy ellenére, hogy az ilyenfajta elbírálások meglehetősen szubjektívek, és állítólag minden tehetségkutatónak előregyártott forgatókönyve van már onnantól kezdve, hogy milyen alaptípusokból kell összeállnia egy zsűrinek, magas szintű, minőségi megmérettetéseket és egészen jó show-műsorokat láthattunk annak idején. Nem egy remek előadóművésznek indult a pályája ezeknek a versenyeknek köszönhetően.

Aztán valahogy évről évre romlott a színvonal. A zsűrik összetételétől kezdve, a versenybe jutottakig egyre silányabbnak mutatkozott minden. Én már nem is követem nagyon rég, azt sem tudom, hogy mikor épp mi van soron. Meg aztán minden csoda három napig tart... Csak ezek a versenyek nem. Húzzák, nyúzzák tovább (bár van, ami időben leállt), nyilván sok pénz körül forognak ezek a történetek, nem lehet csak úgy abbahagyni. Pár hete újra kezdetét vette az egyik (ez megint csak nem a reklám helye). Magamtól biztos nem ülök a képernyő elé, de a lányom kérte, hogy nézzem vele egy kicsit. Nem gagyi gyerek, neki is reális véleménye van az egészről, de ott ül a zsűriben egy szimpátiája, akit egyébként én is határozottan kedvelek. És amikor a gyermekem velem akar lenni, akkor én gondolkodás nélkül rohanok. Mert egy kamasz – érthetően – ritkán óhajt az anyjával szórakozni, ugyebár...

Fájdalmas lenne végigszenvedni azt, ami ott hallható, látható, ha komolyan is vennénk. Kényelembe helyezzük magunkat (természetesen az ilyenkor elmaradhatatlan ropival, szürcsölgetnivalóval), és kommentálunk, kacagunk, csodálkozunk, néha háborgunk, és ha feltűnik egy figyelemre méltó hang, egyéniség, szinte ujjongunk, hogy ez az, na végre! Amit látunk, igazából egy vásári komédiát idéz. Bocsánat, egy jó vásári komédia több ennél, mint ami itt zajlik. Lehet azt kérdezni, hogy akinek nem ott a helye, minek megy oda, miért nem kerül senki, aki lebeszélje arról, hogy hülyét csináljon magából. Szinte hihetetlen, milyen alakok érkeznek egy ilyen válogatóra, az ember egy ideig még röhög, aztán már csak szánakozva nézi őket, és azért drukkol, hogy minél hamarabb tűnjenek el. De ott vannak szerencsétlenek, és nem elég, hogy indulásból szánalmasak, még a zsűritől is megkapják a magukét. Nem is akárhogy.

Biztosan azt gondolja magáról az a négy ember, hogy már olyan szinten mozog, hogy ilyen hangnemben csúfot űzhet, megalázhat, kifigurázhat bárkit. Annak idején az igazi nagyágyúk (csak Pressert említem, de voltak még...) miért nem tették? Ja, ők még nincsenek azon a szinten, hogy ilyen hangnemben...? Na jó, nem bonyolítom. Vagy mert az egy másik tehetségkutató volt? Másik, és nagyon más, az biztos. Ez a mostani nem is tudom igazából, hogy mi. Ízléstelen ingyencirkusz, néha kimondottan gyomorforgató. Persze, még az elején tart, ez még csak a válogató, és az előre felvett anyag is meg lehet válogatva, hadd szórakozzon a nép. Mások esendőségén, butaságán, csetlés-botlásán. És persze, ha nem tetszik, nem kell nézni. Hát nem is fogom. Bár feltűnt egypár ígéretes ember, akiknek a további útjára kíváncsi vagyok, nem valószínű, hogy időt fogok szánni erre a műsorra. Az ítészekre viszont nem vagyok kíváncsi. Akkor sem, ha csak egy bugyuta forgatókönyv szerint játsszák a szerepüket (ebben az esetben viszont ügyesen csinálják). Hiteltelenek, egy kivétellel talán, számomra legalábbis.

A gyermekkel meg újranézzük a Harry Pottereket. Remek szórakozás, zseniális színészekkel. A ropi és szürcsölgetnivaló marad.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1854
szavazógép
2019-11-09: Közélet - Ferencz Csaba:

Zenélő fal kicsiknek-nagyoknak (Sepsiszentgyörgy)

Még fel sem szerelték véglegesen, máris birtokba vette a kíváncsi gyermeksereg az Erzsébet parkban kialakított zenélő falat.
2019-11-09: Világfigyelő - :

Nem örök életű az önkényuralom (A Berlini fal ledöntésének 30. évfordulója)

Az autoriter rendszerek nem maradnak fenn örök időkre, de a szabadság megmaradására sincs garancia soha – hangsúlyozta Mike Pompeo amerikai külügyminiszter tegnap Berlinben a német fővárost évtizedekig kettéosztó fal ledöntésének 30. évfordulója alkalmából elmondott beszédében.