A kezdő sípszó előtt Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke és Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke ünnepélyesen búcsúztatta el Gera Zoltán 97-szeres labdarúgót, aki ma már a huszonegy év alatti nemzeti együttes szövetségi edzőjeként dolgozik. A magyar szurkolók a stadion névadóját, Puskás Ferencet ábrázoló élőképpel fogadták a csapatokat, alatta pedig ez a szöveg volt olvasható: „két stadion, egy legenda, egy újabb történet kezdete...”

Az uruguayi csapat a találkozó barátságos jellege ellenére komolyan vette az összecsapást, a 15. percben Edinson Cavani, majd a 21. percben Cristian Rodríguez talált a magyar kapuba, bizonyítva, hogy a felforgatott magyar védelem Willi Orbán és Kádár Tamás nélkül nem elég stabil, továbbá Baráth Botond és Lang Ádám sem mindig állt a helyzet magaslatán, viszont mindkét támadásnál Bese Barnabás volt a gyenge pont, Dibusz Dénes pedig mindkét gólnál esélytelen volt. Lendületesebbé vált a magyarok játéka, a 24. percben pedig egy szépen felépített támadás végén Szalai Ádám megszerezte a Puskás Aréna történetének első magyar gólját.

A szünet után jó iramban kezdett a magyar válogatott, helyenként képes volt nyomást gyakorolni a jobb játékerőt képviselő ellenfél védelmére, azonban komoly helyzetet nem sikerült kialakítani. A 60. perctől a sok csere elkezdte tördelni a játékot, amely ettől kiegyenlítetté vált, a csapatok többnyire mezőnyben futballoztak, a kapuk szinte egyáltalán nem forogtak veszélyben. A hajrához közeledve Kalmár Zsolt megsérült, hordágyon vitték le a pályáról, majd a mérkőzés után mankókkal hagyta el a stadiont, kórházba szállították, ahol kiderült, hogy eltört a jobb bokája.

A lefújást követően a magyar szurkolók – miközben elénekelték a Himnuszt – a következő üzenettel bocsátották útjára az együttest: „Győzelmet Cardiffban, júniusban itt találkozunk.”