Az új, elvileg szabadon választott elnökök sora Ion Iliescuval kezdődött, utána jött Emil Constantinescu, megint Iliescu, majd Traian Băsescu és Klaus Iohannis. Mi, a nemzeti kisebbségek sajnos egyikük részéről sem tapasztaltunk figyelmet, toleranciát, megbecsülést, sőt, egyre durvulnak a magyarok elleni megnyilvánulások: féktelen kirohanások,  gyalázkodások, kiutasítások mellett jogaink megvonását, megnyirbálását, visszafejlesztését tapasztaljuk, és kettős mércét.

Az 1990-es marosvásárhelyi pogrom – amiért az akkori államfő, Ion Iliescu személyesen is felelős – által ejtett sebeket egyik utódja sem igyekezett begyógyítani, állami szinten pedig zavartalanul folyt a magyarság elnyomása: iskoláink, egyetemeink kisajátítása, átszervezése,  erdők-mezők-ingatlanok visszaszolgáltatásának megtagadása, a volt tulajdonosok – egyházak, örökösök, civil szervezetek – kisemmizése. Hol voltak az államelnökök, akiknek az kellene legyen az igazi szerepük, hogy az ország minden lakosát – nemzetiségi, vallási, politikai, nemi és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül – megvédjék és a törvény mindenki számára egyenlő alkalmazását felügyeljék! Nálunk az elmúlt 30 évben az államelnökök kizárólag saját pártjuk érdekeit nézték és képviselték, ebben a szellemben dolgozott Klaus Iohannis is, akire 2014-ben a romániai magyarság is nagy arányban szavazott abból az indíttatásból, hogy egy erdélyi szász mégiscsak meg fogja adni a nemzeti kisebbségeknek azt, ami egy civilizált országban jár. Meg is kaptuk a jutalmunkat ezért a támogatásért!

És most megint ott tartunk, hogy nem tudjuk, kit válasszunk. Klaus Iohannis és Viorica Dăncilă maradt versenyben, és én inkább az utóbbihoz hajlok, mert Iohannis már kimagasló módon megoldotta a romániai magyar kisebbség gondjait. Neki már nem kell tovább küszködnie, mehet vissza a liberálisok közé, ahol jól megértik egymást Ludovic Orban jelenlegi pártelnökkel.

N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva