Farcádi Botond
Az előre lefutottnak ígérkező, unalmas, rendkívül alacsony színvonalú elnökválasztási kampány finisében érdekes mozzanatra figyelhettek fel a romániai választók, különösen a kisebbségben élő nemzeti közösségek tagjai. Mégpedig arra, hogy a megmérettetés döntőjébe jutott két jelölt valósággal versenyzik egymással az idegengyűlölet, a nacionalizmus, a gyűlöletbeszéd határozott elutasításában. Amivel az egyik apró probléma, hogy hazudnak, a másik pedig az, hogy igazat mondanak. Pontosabban az elhatárolódás csupán képmutatás, az ellenfél bírálata pedig – mindkét oldalon – igen sok igazságot tartalmaz.
Klaus Iohannis számára az jelentette az apropót arra, hogy a tolerancia és az az európai befogadó szellemiség bajnoka szerepében tetszelegjen, amikor egyes szociáldemokrata vezetők – nem először amúgy – koncentrációs lágerek felemlegetésével lényegében náci eszmékkel és gyakorlatokkal való rokonszenvezéssel vádolták őt. Ízléstelen, abszurd vádjaik nyomán Klaus Iohannisnak alkalmat teremtettek arra, hogy a kampányfinisben elhangzott monológjai során a lehető leghatározottabban szálljon síkra az idegengyűlölet és a kirekesztés ellen. Ami kétségkívül jól hangzik, csakhogy hamisan cseng egy olyan államelnök szájából, aki öt év alatt semmit nem tett a Romániában egyre nagyobb teret hódító idegengyűlölet visszaszorítása, az etnikai tolerancia szellemiségének terjesztése érdekében, mi több, ahol csak lehetett, keresztbe tett például a magyarság jogainak bővítését célzó kezdeményezéseknek. Szavait ötéves mandátuma és tettei cáfolják tehát, s miközben látványos elhatárolódásában Iohannis valójában képmutató, abban viszont teljesen igaza van az államelnöknek, amit a szociáldemokratákról mond, éspedig hogy a retrográd nacionalizmus útján próbálnak szavazatokat gyűjteni.
Ugyan Viorica Dăncilănek látványosan magyarellenes kijelentései, kirohanásai nem voltak, programbeszédeiben azonban – már ha vannak ilyenek, a kampánybeszéd talán jobb kifejezés – előtérbe helyezi a román érzelműséget, mintegy burkoltan utalva ellenfele szász származására. Ennél is súlyosabb azonban, hogy miniszterelnökként látványos tétlenséggel – hallgatólagos támogatással? – tűrte az úzvölgyi erőszakos temetőfoglalást, mely sokakban a marosvásárhelyi véres március történéseit idézte fel. Miközben tehát a szociáldemokrata jelöltnek igaza lehet abban, hogy Iohannis alkotmányos szerepkörét túllépve élezte az ellentétet a társadalom különböző rétegei között, és tevékenysége megosztottsághoz vezetett – az ő szájából ugyanúgy hiteltelen az a fogadkozás, hogy a konfliktusok, a széthúzás után az együttműködés, az elfogadás és a béke korszaka következik esetleges megválasztása nyomán. Esetében is miniszterelnöki mandátuma a legfőbb cáfolata ígéreteinek.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Románia következő államelnöke a képmutatás bajnokai közül kerül ki, akik jóformán csak akkor mondanak igazat, amikor egymást pocskondiázzák.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
