Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Az első kék-sárga-piros zászlóEgy tiszavirág-életű köztársaság

2019. november 23., szombat, História

A Második Nápolyi Köztársaság egy kérészéletű államalakulat volt, amely 1799 januárjától június végéig állt fenn a Nápolyi (Bourbon) Királyság területén, Bonaparte tábornok itáliai hadjáratának hatására. Olyan francia törekvések nyomán alakult ki, hogy a forradalmi eszméket exportálják Európa más államaiba is. Hivatalosan Parthenopéi Köztársaság néven volt ismert, a város antik nevére utalva.

A francia forradalom kitörésekor IV. Ferdinánd és felesége, Mária Karolina királyné támogatták ugyan a reformokat, de a Francia Királyság bukása után gyorsan elvetették azokat. A Nápolyi Királyság 1793-ban csatlakozott a Francia Köztársaság elleni első koalícióhoz, ugyanakkor a helyi köztársaságpártiak ellen kemény megtorlásokat alkalmaztak. Ennek ellenére a köztársaság eszméje teret hódított elsősorban a liberálisabb arisztokraták köreiben.

1796-ban IV. Ferdinánd király békét kötött ugyan a Francia Köztársasággal, de 1798-ban Mária Karolina királyné, látva Nelson győzelmét a nílusi csatában és alapozva Bonaparte tábornok távollétére, meggyőzte férjét, hogy üzenjen hadat a franciáknak. Nelson admirális 1798-ban érkezett Nápolyba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A nápolyiaknak egy hetvenezer emberből álló hadsereget sikerült verbuválniuk az osztrák Karl von Mack tábornok vezetése alatt. A hadsereg október 29-én sikeresen elfoglalta Rómát és visszaállította a Pápai Államot. Egy sikeres francia ellentámadás során viszont seregei visszavonulásra kényszerültek.

A király visszasietett Nápolyba, és annak ellenére, hogy a város lakosságának legnagyobb részét kitevő szegény réteg (lazzarik) királypárti volt, és bármikor a király védelmére sietett volna, Nelson hajóján Palermóba menekítette udvarát. A város irányítását Francesco Pignatelli Strongoli herceg vette át.

A tanácstalan és vezér nélkül maradt lazzarik számos, a köztársaság eszméivel szimpatizálót lemészároltak. A nemes osztály és a tanult rétegek viszont látva, hogy királyuk cserbenhagyta őket, elkezdtek egy francia segítséggel felállítandó köztársaságot szervezni az anarchia elkerülésére. 1799. január 12-én Pignatelli feladta a várost Jean Étienne Championnet francia tábornoknak. A hír hallatán a lazzarik fellázadtak, s noha nem voltak kellően felfegyverezve, hősiesen ellenálltak. Közben a nápolyi jakobinus párt is fellázadt, aminek következtében kitört a polgárháború. 1799. január 20-án a köztársaság-pártiaknak sikerült elfoglalni a Castel Sant’Elmo erődöt, így megnyílt a kapu a francia seregek nápolyi bevonulása előtt. A harcoknak 8000 városlakó és 1000 francia katona esett áldozatául.

A Parthenopéi Köztársaságot 1799. január 23-án kiáltották ki hivatalosan. Az új államalakulatnak nem volt saját rendfenntartó ereje és teljes mértékben a francia hadseregnek volt alárendelve. A köztársaság vezetői magas rangú, iskolázott emberek voltak a társadalom magasabb rétegeiből, akiknek gyakorlati ismereteik hiányoztak a ország vezetését illetően, ugyanakkor nem ismerték az alacsonyabb rétegek életkörülményeit. A vezetés hamarosan pénzügyi nehézségekbe is ütközött, elsősorban Championnet sorozatos követelései miatt.

Eközben Palermóban Fabrizio Ruffo kardinális megszervezte az ellenforradalmat. Hadserege, a Szent Hit Keresztény Hadserege elsősorban útonállókból, elítéltekből, parasztokból és szökött katonákból állt. A hadseregnek elváráson felüli sikerei voltak, végigvonult a köztársaság területén fosztogatva és mészárolva. Ruffo hadserege, orosz és török hadihajók támogatásával Nápoly ellen indult. A francia seregek visszavonultak, így a gyenge nápolyi hadsereget könnyen le tudták győzni. Csak Nápoly és Pescara állt ellen.

1799. június 13-án Ruffo csapatai elérték Nápolyt. A franciák és a köztársaságpártiak ágyúzták az utcákat és várták a felmentő spanyol-francia flottát. Rövid egyezkedések után beleegyeztek az erődök feladásába szabadságuk biztosításáért. 1799. június 24-én megérkezett Nelson flottája. Az admirális nem fogadta el a kapituláció feltételeit. Ruffo közbenjárására június 26-án engedélyezte a köztársaság-pártiak hajóra szállását is. Június 28-án viszont a királyi udvartól kapott felhatalmazás értelmében mégis letartóztatta az elutazni készülő felkelőket.

1799. július 8-án a király visszatért, és elindította a felkelők elleni bírósági eljárásokat: 99 embert halálra ítéltek, több mint 500-at bebörtönöztek és több mint 350-et száműztek.

A Parthenopéi Köztársaság zászlaját az 1789-ben a forradalom hatására készített francia trikolór mintájára alkották meg, azzal a különbséggel, hogy a középső fehér sávot sárgára cserélték. Tehát három egyenlő méretű függőleges sávból áll: balról jobbra kék, sárga és piros. Ez a történelem első kék-sárga-piros trikolórja. (A Wikipédia nyomán)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint jó hatása lesz-e az edzőváltásnak a Sepsi OSK-nál?









eredmények
szavazatok száma 736
szavazógép
2019-11-23: História - :

V. László megesküszik, hogy nem áll bosszút Cillei Ulrikért (1456. november 23.)

1456. november 23-án tett fogadalmat az ifjú V. László király (ur. 1453–1457) Temesváron, hogy megbocsát Hunyadi Lászlónak, és soha nem áll bosszút a Nándorfehérváron meggyilkolt Cillei Ulrik haláláért. Az uralkodó végül nem tartotta be a kikényszerített esküt, és négy hónappal később Hunyadi János idősebbik fiának feje a porba hullott.
2019-11-23: Riport - :

Bánja-e a székely? 5/2.: „Csitkós ház” és „cigánybarokk” – Küsmödtől Etédig

Tervem, hogy körbejárjam a történelmi Udvarhelyszék településeit, amelyek jórészt a mai Hargita megye délnyugati részén helyezkednek el, illetve részben átnyúlnak Háromszék/Kovászna, Maros és Brassó megyébe is. Riportsorozatom egyik célja, hogy bemutassam Székelyföld különálló tájegységeit, áthajolva szomszédos közigazgatási területekhez tartozó kerítéseken, körülnézve ugyancsak székely településeken. Jelen esetben Udvarhelyszék irányából Erdővidék felé közelítve vesszük szemügyre a falvak mai gazdasági és társadalmi helyzetét, a rejtett és megmutatkozó potenciált, a pillanatnyilag zajló folyamatokat és a közeljövőre vonatkozó terveket. Minden egyes települést megvizsgálok az egyházközségek, a helyi vállalkozások szintjén, illetve a civil berkekben zajló közösségépítő munka szemszögéből is, külön figyelve arra, hogy rávilágítsak a szellemi és az épített örökségre.