A könyvbemutatóra érkezőket a gitározó Nagy Lóránt fogadta, a szerző ugyanis zenész, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola klasszikusgitár-tanára. Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szólt az első kötetes szerzőről, „keserédes élményeire” épülő kötetét novellafüzérként, történetsorozatként vagy akár lazább regényként említve. A szerző beszélgetőtársa, Nagy Péter – nem rokonok, csak barátok – a kötetet meghatározó nyolcvanas évek kapcsán megjegyezte, ő maga 1985-ben, míg Lóránt egy évvel később érettségizett, mindketten könyvszerető családban nőttek fel. Nagy Lóránt „véletlenszerűen” kezdett el írni egy, a közösségi odalán megosztott gyermekkori történet sikerét követően. Később aztán észrevette, mindenik történetben elcsattan néhány nyakleves, „gyermekkorában a nevelés elmaradhatatlan eszköze volt a fenyítés, de a forradalom után átestünk a ló túlsó oldalára”, innen a könyv címe is. Huszonhat írása „kortörténet”, az első osztálytól a tizenkettedikig tartó időszakát öleli fel, valós alapokkal és szereplőkkel, ám írásainak „révedezéssel, álmodozással, fikcióval” meseszerű jelleget adott. Egész életét végigkísérte a sport – most is intenzíven kerékpározik –, diákként egyik nap négy órát olvasott, a következő napon pedig négy órát focizott. Sportosztályban végzett, a forradalom idején hivatásos futballista volt, ám 23 éves korára a csapat felbomlott, elkezdett gitározni tanulni, majd 28 évesen a kolozsvári zeneakadémiára felvételizett. Mint mondta, „nagyon jó trióval” zenéltek, ám úgy érezte, valami hiányzik, ezért írogatni kezdte történeteit, s jövőre már második kötetét készül kiadni. Bármivel foglalkozott, próbálta mindig a legjobb tudása szerint művelni, az írásról pedig azt mondta, nem kíván sok könyvet magának, nem kötelezi semmi, csak akkor ír, ha kedve is lesz hozzá.