Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Mozgásművészet a legfelsőbb fokon

2019. november 23., szombat, Színház az egész világ

Idén is nagyszerű előadásokat látott vendégül a Flow Nemzetközi Mozgásszínházi Fesztivál alkalmával az M Studio társulata. A házigazdák Variations Nr.1 című előadása és Josef Nadj Mnémosyne című performance-al egybekötött kiállítása után, melyet több alkalommal is láthatott a közönség, a hétvégén Góbi Rita Volitant, a Közép-Európa Táncszínház Special Society, valamint az Emanuel Gat Dance Sacre/Works című előadásait tekinthették meg az érdeklődők. Az előadások utáni jó hangulatú közönségtalálkozókat Kutszegi Csaba budapesti tánckritikus moderálta.

  • Barabás Zsolt felvétele
    Barabás Zsolt felvétele

Rég láttunk olyan erős, feszes, varázslatos előadást, mint amilyen Góbi Rita Röptében című produkciója volt. Sugárzott belőle a technikai tudás, kreativitás, felkészültség, komoly hozzáállás és kemény munka. Első pillanattól a legutolsóig olyan iszonyú erővel és egyben könnyedséggel volt jelen a színpadon az előadó, hogy lélegzetvisszafojtva figyeltük minden mozdulatát az apró rezdülésektől a madárszerű, kecses szárnypróbálgatásokig vagy a nyelvi árnyjátékáig, mely huncut fricskaként mintha azt üzente volna: „nyugi, hátra lehet dőlni”, mert bármennyire is komolynak tűnik, mindez csak játék. Pedig a legegyszerűbb mozdulatból is sugárzott, hogy rengeteg munka van mögötte... A hangok, fények is varázslatosak voltak, úgy vonzották az érzékeinket valami sötét alagútba, hogy képtelenek voltunk hideg fejjel szemlélni a látottakat, és mire felfogtuk volna, hogy mi történt velünk, tapsolni kellett, mert felébredtünk, véget ért az álom. Egy kicsit rosszul is esett, hogy máris vége, annyira kíváncsiak voltunk a következő mozdulatokra, hangokra, képekre. Mert igaz ugyan, hogy sikerült kiszabadulnia az acélrácsok börtönéből ennek a különös madárnak, és éreztük, hogy új fény tört be a tudatalatti sötét barlangjába, de bárcsak ne a véget jelentette volna ez a fény, hanem a szabad szárnyalás kezdetét a felhők mögött sugárzó Nap felé... Csak pislogtunk kábultan, hogy hol áll a mi testtudatunk attól, amit ez a produkció jelent.

 

Barabás Zsolt felvétele

 

A közönségtalálkozó még jobban megerősítette bennünk, amit előadás közben éreztünk: iszonyú tudatosság és kemény munka lapul a háttérben, véletlenül nem születhet ilyen csoda. A budapesti kritika is egyetértésben dicsérte, és csupán felsőfokon méltatta az előadást. Góbi Rita elmondta, hogy a klasszikus balett volt az alap a pályáján, de soha nem akart társulati tag lenni az Operaház balettkarában. Társulatvezető, pedagógus, különböző rendezvényeket szervez, filmekben játszik, táncfilmeket készít, és más társulatokkal is gyakorta fellép, de miután mindezt kipróbálta, mostanában egyre kevesebbet vállal, inkább a saját útját járja. Szigorú magával, mindig a nehezebbet választja, nap mint nap próbálja átlépni a saját határait. Szeret nagyon erős rendszereket kitalálni, de csak azért, hogy ezeket elengedve megtapasztalhassa a szabadságot. Az alkotás által az ismeretlent kutatja, és olyan társakat választ maga mellé, akik segíteni tudják ebben a munkában.

A Közép-Európa Táncszínház Anton Lachky által rendezett Special Society című produkciója szintén varázslatos volt, de ez egészen más tartományokba kalauzolt bennünket. Ebben inkább a közvetlenség, nyitottság, játékosság dominált, de a profizmus, technikai tudás itt is minduntalan elővillant a látszólag komolytalan felszín alól. Öt lány és négy fiú, akik iszonyú energiával robbantják be az előadást, és ugyanilyen intenzíven nyomják végig, akkor is pattanásig feszül bennük a rugó, amikor mozdulatlanul állnak előttünk.

 

Fotó: Vargyasi Levente

 

Nem is színház ez – gondoljuk az első jelenet után, inkább akrobatika, talajtorna, cirkuszi mutatvány. De hát éppen ezek képviselik a legmagasabb szinten a mozgás művészetét. Testek, izmok, a rugalmasság és hajlékonyság elképesztően bravúros játékai. Kéz nélküli cigánykereket még láttunk, de olyannal nemigen találkozhattunk, hogy spárgában mászkáljon valaki a színpadon, miközben infantilis gyerekként az ujjaival játszik. Iszonyú kemény, de egyben könnyed, már-már gyermeteg humorral fűszerezett az előadás, olyannyira, hogy néha zavarba ejtő. Mi akar ez lenni? Hosszú jeleneteken át csak grimaszolnak a közönségnek, banális játékokat játszanak, imitálják a szerelmi vágy arckifejezéseit, és egyértelmű, hogy mindez paródia, nem komoly, valami olyasmi, amit inkább ripacskodásnak lehetne nevezni, mint színháznak. Valaki a hátára esik, de miközben a közönség felszisszen, hamiskásan mosolyog. Akkor ez most játék vagy valóság? Tényleg így szoktunk tükörbe nézni, és ilyen álarcokat mutatunk a világnak? Így vadásszuk le és így fogyasztjuk el mindazt, ami csak mozdul a szemünk előtt? És a vágykeltő por, a kábítószer. És a kéjvágy, és a hirtelen hangulatváltások... Fiatalos jókedv, üdítő önfeledtség sugárzott belőle, miközben megdöbbentően merész és provokatív volt. Mintha nem vették volna komolyan a mozgásszínházat, mert annál csak többet és kevesebbet mutattak.

 

Fotó: Barabás Zsolt

 

A közönségtalálkozón megtudhattuk: több jelenet is úgy készült, hogy nem volt előre leszögezve, hogy miről szóljon a játék, csupán szórakozott velük a rendező, és ami megtetszett neki, azt továbbgondolta. Az előadók bemutatkozásából kiderült, hogy valóban nagyon sokoldalú a csapat, a néptánctól a klasszikus balettig, a show-tánctól a diszkótáncig, a szertornától az akrobatikáig, a sporttánctól a modern és kortárs táncig minden mozgásformát képvisel valaki az együttes tagjai közül. Minden néző maga döntheti el, hogy amit a színpadon lát, az egy képzeletbeli társadalom-e számára vagy az igazi, de ez a felvázolt világ kétségkívül sok párhuzamot mutat a valósággal. Nehéz elhinni, hogy ilyenek vagyunk, pedig jót tenne nekünk, ha nevetni tudnánk önmagunkon.

Az Emanuel Gat Dance nevű francia társulat a nemzetközi táncszínház élvonalából érkezett Sepsiszentgyörgyre Sacre/Works című előadásával, és valóban olyan mozgáskultúrát képviselt a Flow Fesztivál idei kínálatában, mely nélkül sokkal szegényebb lett volna ez a rendezvény. Két részből állt az előadás, melynek első része – ezúttal a Works – inkább mozgásművészeti produkció volt, a Sacre pedig tiszta tánc.

 

Fotó: Barabás Zsolt

 

A Works különböző mozgásformákat mutatott be, melyek valahogy mégis egységes stílusvilágot képviseltek. A korábbi előadások után látszólag egyszerűbb volt ez a mozgásrendszer, de ha jobban megfigyeltük, hogy milyen puhán és könnyedén építkeznek egymásból az előadók, milyen precízen ki van számítva minden gesztus, és mégis milyen lendületesen folynak egymásba a mozdulatok, egyértelművé vált számunkra, hogy bizony ez is rendkívül magas színvonalú produkció. Attól függően, hogy kik jelentek meg a színpadon, mindig változott és új irányba mozdult el az előadás, de közben valami örök és állandó áramlat hatotta át a jeleneteket. Mintha minden színes lett volna, de szépiába hajló. Nehéz lett volna eldönteni, hogy honnan hová tart ez az egész, de mint utólag kiderült, nem is volt összefüggés a jelenetek között, hisz ezek részletek voltak korábbi előadásaikból.

 

Fotó: Barabás Zsolt

 

A Sacre már konkrétabb, egyértelműbb, értelmezhetőbb volt: Stravinskij Tavaszi áldozat című zeneművére táncoltak az előadók, de nem kortárs táncot, hanem salsát, amitől rendkívül érdekes, különleges hangulatok, benyomások borzongatták az érzékszerveinket. Ki gondolta volna, hogy a salsa összhangba hozható a modern balettel, hogy a társasági tánc szimfonikus zenére is működik? Valójában nem rímelt egymásra a két ritmus, de olyan tökéletes összhangban és egyszerre mozogtak a táncosok, hogy úgy tűnt, a zene ritmusára teszik. És annál is inkább feltűnt a profizmusuk, hogy nem három pár táncolta a salsát, hanem csak kettő és fél, vagyis két férfi és három lány, mely felállás nagyszerűen előrevetítette az áldozatra szánt fiatal lány kiválasztását, hisz egyikük minduntalan egyedül maradt, kirekesztődött, kiszorult a biztonságos helyzetből. Erős vörös fényben és vörös szőnyegen táncoltak tökéletes szinkronban egymással, de egészen más világban, mint ahol a zene szólt. És ahogy észrevétlenül váltogatták egymást a párok, újra az jutott eszünkbe, hogy ide csak elképesztően komoly munkával lehetett eljutni.

A tolmácsolás miatt az Emanuel Gat Dance közönségtalálkozója kissé vontatottabb volt mint a korábbiak, de itt is sok izgalmas kérdés hangzott el. Megtudhattuk, hogy a rbás Zsoltendező, Emanuel Gat zeneszerzőként és karmesterként kezdte a pályáját, és szinte maga sem tudja, hogyan keveredett bele a tánc világába, hogy táncosai a világ különböző részéből érkeztek, akik nemcsak táncosként, hanem magánemberként is sok mindent tanultak a társulat vezetőjétől, hogy a Sacre előadás ötlete akkor született meg benne, amikor egyszer az utcán sétálva Stravinskij darabját hallgatta fülhallgatóval, és közben látta, hogy valakik salsát táncolnak.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint jó hatása lesz-e az edzőváltásnak a Sepsi OSK-nál?









eredmények
szavazatok száma 737
szavazógép
2019-11-23: Közélet - Iochom István:

Történelemidézés tárogatóval

A Rákóczi-szabadságharc emléke előtt tisztelegve, a kuruc hősökre és különösen II. Rákóczi Ferenc fejedelemre emlékezve ...Hej, Rákóczi, Bercsényi... címmel előadás-sorozat zajlik Erdély iskoláiban.
2019-11-24: Belföld - :

Elnököt választ Románia (Megkezdődött a szavazás a második fordulóban) /Frissítve: 18 órás adatok/

Vasárnap reggel hét órakor kinyitottak a belföldi szavazóhelyiségek és 18 millió 286 ezer szavazásra jogosult polgár dönt arról, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltjeként második mandátumára pályázó Klaus Iohannis jelenlegi államfő vagy a parlament által októberben leváltott volt miniszterelnök, Viorica Dăncilă, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke legyen Románia államelnöke a következő öt évben.