Grimm testvérekA csillagruha

2019. december 7., szombat, Kiscimbora

Volt egyszer egy lányka; apja is, anyja is meghalt, s ő maga olyan nagy szegénységbe jutott, hogy már nem volt egyebe, mint az egy szál rajta való ruhája meg a kezében egy darabka kenyér. Gondolta szegény lányka, ha már nincs senkije, semmije, mit időzzék a faluban; elindult hát, neki a világnak, az egy szál rajta való ruhában, kezében a darabka kenyérrel.

  • Albert Abigél rajza
    Albert Abigél rajza

Ahogy megy, mendegél az országúton, szembejön egy öregember, meglátja a lányka kezében a kenyeret, és azt mondja:
– Jaj, édes lelkem, három napja nem ettem, rettentően éhes vagyok, kérlek, szánj meg egy darabka kenyérrel!
A lánykának megesett a szíve az éhes öregemberen, és odaadta neki a kenyerét. Ment tovább, egyszer csak lát az út mentén egy didergő kisfiút. Azt mondja a kisfiú:
– Jaj, kérlek, szánj meg engem, látod, majd megfagyok itt a hidegben, legkivált a fejem fázik.

A lányka odaadta a kendőjét a kisfiúnak, és ment tovább. Ahogy ment, mendegélt, szembetalálkozott egy anyókával.
– Jaj, édes lányom – mondja az anyóka –, látod, milyen keserves sorsra jutottam, már egy rongyos ruhám sincs, amivel a testemet befedhetném.
A lányka megszánta az anyót, levetette a ruháját, ráadta az anyókára és ment tovább.

Ahogy megy, mendegél, talál az útfélen egy öreg koldust; mutatja az öreg koldus a lábát:
– Jaj, édes lányom, látod, hogy feltörte a talpamat ez a köves út, menni se bírok tovább, csak ülök itt az útfélen a fagyban.
A lányka megszánta a koldust, levetette gyorsan a cipőjét és nekiadta. Mezítláb ment tovább, de már így, cipő nélkül, ruha nélkül szégyenkezett tovább az úton menni, letért hát, be egy erdőbe. Közben beesteledett, leszállt a sötétség. Ment a lányka az erdőben, egyszer csak hallja, hogy valaki sír, siránkozik a fák közt:
– Jaj nekem, boldogtalannak, egy árva ingem nem sok, annyim sincsen, nincs semmim, amivel fázó testemet betakarhatnám!

A lányka nem is nézte, ki az, mi az; gyorsan lehúzta magáról az egy szál inget, amije még volt, és odaadta a szegény siránkozónak.
„Úgyis sötét van, nem lát senki, ellehetek ing nélkül is” – gondolta.

Azzal fölpillantott a magasba és látta, hogy egyik csillag a másik után gyullad ki az égen. Aztán mintha az ég megmozdult volna, mintha egy kicsit megrázta volna magát, és a következő pillanatban elkezdtek zizegve hullani a csillagok, és ahogy hullottak, mindjárt össze is fonódtak, és a lányka, aki mindenét elosztotta, egyszerre csak ott állt tetőtől talpig fényesen, zizegő, csillogó csillagruhában. A derekán pedig csillagkötény volt, és a csillagkötény zsebében egy halomnyi csillagokból való drágakő; és a kislány soha többé nem látott ínséget, a csillagruhájában holta napjáig gondtalanul élt.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesznek-e újabb szigorítások a koronavírus-járvány miatt Romániában?








eredmények
szavazatok száma 126
szavazógép
2019-12-07: Irodalom - :

Hegedűs Imre János regénye: Az ötödik kerék 15. (Moyses Márton élete és tűzhalála)

Másnap délután elmentek az üzletbe, megvásárolták a kezeslábasokat, barlangkirándulásra kell, mondták, mert soha nem lehetett tudni, honnan szivárog ki a hír, s este beöltöztették a fiúkat.
Összecsapták a kezüket, nevettek, két olyan derék munkás állt előttük, ki lehetett volna tenni fényképüket a fiatal élmunkások faliújságjára. Egy sportzsák is előkerült a kamrából, abban hozzák-viszik a gyárba és vissza az életmentő proletár egyenruhát.
2019-12-07: Kiscimbora - :

Annuska s a nannyája (Bukovinai székely népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öregasszony. S annak az öregasszonynak volt egy unokája, Annuska. Olyan szegények voltak, mint a templom egere. Hol volt mit egyenek, hol nem. Egyszer azt mondja az öregasszony: