A Şt. O. Iosif Líceum diákjai vagyunk, egy Most K(k)őhalom nevű kis csapat, azaz örökségünk kőhalmi őrei.
Hogy milyen örökséget bíz a következő nemzedékekre Kőhalom? Többek között a nagy régész-történész, egyetemi tanár és festő László Gyula szülőházát. Ezt a házat szeretnénk a következő fél évben megismerni és népszerűsíteni. Mert megismerni azt szokta az ember, ami ismeretlen volt számára, népszerűsíteni pedig azt, amit kevesen ismernek. Ezért nem választottuk a várat.
Rákerestünk: László Gyula szülőháza, Kőhalom. Legnagyobb meglepetésünkre NEM ömlöttek az adatok a házról. László Gyula neve nagyon sok találatban jelent meg. Olyan írásokat, híreket, rajzokat, festményeket, könyvcímeket találtunk róla, amelyek mind arról beszélnek, hogy hatalmas tisztelet és megbecsülés övezte munkásságát. A 20. századi magyar történettudomány egyik legnagyobb hatású és legrokonszenvesebb kutatójaként emlegetik, iskolákat és más intézményeket neveznek el napjainkban is róla, szobrai tereket díszítenek. Kőhalomban emlékszobája van. Tudjuk, hogy családja Kőhalomból korán elkerült, de az itt töltött évekre, a rokonokra mindig szeretettel gondolt. 1910-ben születtem című könyvében ezeket írja: „Kőhalomban születtem, ott volt édesapám állami iskolai tanító, később igazgató... Mi gyermekkorunkban nagyon büszkék voltunk arra, hogy Kőhalom a Himnuszunkban is benne van: Vár állott, most kőhalom”.
Emiatt választottuk csapatunknak a Most K(k)őhalom nevet. Tervezett tevékenységeinket arra építjük, hogy itt is járt iskolába, hogy játszott a várban, hogy munkavégzés közben édesanyja melyik népdalt énekelte szívesen, hogy mit jelentett számukra Abásfalva, Bibarcfalva és Székelyszáldobos. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy kik ma a bölcsőjét ringató ház kis lakói. Munkánk a csapat nevét viselő Facebook-oldalon vagy Instagramon követhető.
László Gyula kőhalmi látogatásáról Vass Mózes akkori unitárius lelkész így számol be: „Ez az” – mondta. „Játszodjunk barátom: én most behunyom a szemem s vezess be a boltíves kapu belső feléig, s forduljunk szembe a kijárattal, s akkor nyitom ki a szemem. Így tettem. „Ez az!” Ez az a kapualj, ahol annyit játszadoztunk. Aztán visszalépkedtünk az első ajtóig, benyitottam a szobába, válasza ismét ez volt: „Ez az – a szoba, ahol én születtem, ott volt a sarokban az ablak mellett az én kicsi ágyam.” Utolsó levelében ezt írta: „Izgatottan várom hazamenetelemet, ami egyúttal búcsút jelent gyermekkoromtól, hiszen elmegyek Kőhalomra és Száldobosra is. Nekem Erdély az otthonom, idekint csak lakozok.”
A Most K(k)őhalom csapat
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
