A megszokott helyszínen, az uzoni kultúrotthonban zajlott idén is a Diakónia Keresztény Alapítvány idősekkel foglalkozó programágazatának karácsonyi ünnepsége. Az eseményre meghívást kaptak a sepsiszentgyörgyi, kovásznai és környékbeli kovásznai régiókban élő, az alapítvány szolgáltatásaiban részesülő mozgásképes személyek. A rendezvényt sokrétű kulturális programmal, szeretetvendégséggel tették színesebbé, de a jelenlévők ünnepi adventi áhítatot is meghallgathattak.
Hozzájuk tartozókat hívtak meg, hiszen az együtt lévők mindannyian az alapítvány munkatársaitól szinte napi rendszerességgel kapnak gondoskodást, jó szót, látogatást, programokra hívják meg őket – fogalmazott megnyitóbeszédében Tóth Anna alapítványi vezető, aki a maga során szívvel-lélekkel irányította az eseményeket, odafigyelve a legapróbb részletekre is. „Sok-sok segítséggel, meghívással, talán rábeszélés, noszogatás következtében vannak itt. Azok is, akiken most az ünnepi ruhában nem látszik, de súlyos betegségben élnek, és talán otthon szomorkodnának” – emelte ki Tóth Anna, köszönetet mondva mindazoknak, akik elmentek a rendezvényre és akik hozzájárultak az ünnepség megszervezéséhez.
Ráduly István polgármester házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, akiket apró kis angyalkákkal ajándékozott meg. A községvezető rövid beszédében a Diakónia munkásságának fontosságát emelte ki – ezt maga is tapasztalhatta, hiszen édesapja is részesült a szolgáltatásokban. Mindezt szóban megköszönni nem is lehet – hangoztatta. Az uzoni községháza két éve lépett be a Diakónia rendszerébe, a rövid idő alatt is bizonyított a szervezet, példaértékű munkát végzett. Szívesen fizetik a hozzájárulást, és akkor sem hátrálnak, ha nőne az összeg – részletezte.
Ungvári Barna uzoni református lelkész áhítatában a 130. zsoltárra (Várom az Urat…) alapozta mondandóját. Beszédében a várakozás fogalmát járta körül, kijelentve: mindannyiunkban van várakozás, ez viszont legtöbbször a mindennapi gondokhoz kapcsolódik, azaz földi várakozás. Ennél azonban sokkal több az Úrra való várakozás az adventi időszakban – hogy beköltözzön az életekbe, hogy ott legyen. „Az a fontos, hogy milyen az én szívem, milyen az én lelkületem, hogy nyitott vagyok-e ebben a várakozó adventi időszakban is” – intette a jelenlévőket.
Az áhítat során közös éneklésre is sor került – a lelkész gondoskodott, hogy minden résztvevő megkapja a dal szövegét, a felcsendülő Csendes éj azonban szinte mindenki számára ismerős volt. Az otthon melegét árasztó kultúrotthonban valódi nagycsaládi hangulat uralkodott. Ezek után színpadra léptek a Tatrangi Sándor Általános Iskola diákjai, mesejátékkal kedveskedve a jelenlévőknek. A tanoda kórusa is bemutatkozott, őket követte a bardoci Kolumbán Sándor zenész-énekes – aki a maga során látássérültként részesül az alapítvány szolgáltatásaiban –, bensőséges karácsonyi műsora sokak szemébe csalt könnyeket. Ugyancsak sikert arattak a kommandói Vadkála néptáncegyüttes táncosai is.
A rendezvény szeretetvendégséggel zárult, az asztalterítést az Uzoni Református Egyházközség Nőszövetsége vállalta fel.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
