Éppen hat évszázada készült a székelyderzsi (mostani) unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló falképsorozata, melyet egy, a nagyközönségnek szánt kiadványban ismertet Jánó Mihály művészettörténész. A templom- és freskókalauzt tegnap mutatta be a szerző a Székely Nemzeti Múzeumban.
A középkori magyar királyság falképeinek kutatójaként ismert Jánó Mihály bevezetőként elmondta, a szakmai dolgozatok nem jutnak el a nagyközönséghez, viszont az érdeklődők szívesen vennék, ha „elkalauzolná” őket valami egy-egy műemlék templom látogatása alkalmával – ezért döntött a Kalauz sorozat elindítása mellett. A székelyderzsi templom bemutatója immár negyedik a sorozatban, a következő a bögözi templom restaurált falképének ismertetője lesz.
Bár a szerző elsősorban a falképeket kutatja, azok ismertetéséhez azonban a freskók hordozóját, az épületet is be kell mutatnia. A derzsi unitárius templom a középkorban épült, a székelyföldi, többnyire kis templomokhoz képest méreteiben monumentális. Élő templom, olyannyira, hogy nemcsak istentiszteletek helyszíne, de a falu lakossága mai napig a templom falain belül tartja gabonáját, szalonnáját. Falképe 1419-ben készült, a kerlési ütközet jelenetei a templom északi falát díszítik. Bár a Szent László-legenda a Kárpát-medencében ma már mintegy 80 templomban látható, és folyamatosan kerülnek elő újabb freskók, freskómaradványok, a derzsi nemcsak kivitelezésében kiemelkedő, hanem motívumaiban is eltér más ábrázolásoktól, például a kun lángot fúj Szent László arcába, hívta fel a figyelmet Jánó Mihály. A templom déli falán a szerző szerint egy nagy festett hármasoltár található, a triptichon központi alakja lélekmérő Szent Mihály – Jánó Mihály ehhez hasonló ábrázolást sem talált másutt. Úgy véli, inkább bajor, mint olasz mester műhelyéből kerülhetett ki a derzsi – és több környékbeli – templom falfestményeinek alkotója. A Szent László-legenda templomi ábrázolását mára már nemcsak elfogadta a derzsi unitárius közösség, hanem büszke is rá – zárta könyvismertető előadását Jánó Mihály.