Fekete Réka
Gyermekkoromban számomra arról szólt az adventi várakozás, hogy nővéremmel együtt megkezdtük a visszaszámlálást, hányat kell még aludni karácsonyig. Tudtuk, hogy semmi nem jöhet közbe, biztosan eljön a Télapónak becézett Angyal, és ajándékot hoz magával.
Kicsit vagy nagyot, de megérkezik, és a karácsonyfán meggyúlnak a gyertyák, majd kíváncsian bontogatjuk a csomagokat. Nem voltak puccos csomagolópapírok, mégis mindent gondosan becsomagolt az Angyal, még az is előfordult, hogy olyan mélyre rejtette az óhajtott ajándékot, hogy majdnem baleset történt belőle. Tíz-tizenegy évesen már nagy lányoknak hittük magunkat, és karórára vágytunk, ezt meg is írtuk jó előre a Télapónak címzett levélben. Eljött a várva várt karácsony, bontottuk a csomagokat, de a kis ketyegők nem voltak sehol. Nővérem csalódottan vette kézbe A kecske és a három gidó című, Sütő András által fordított Ion Creangă-mesét ábrázoló karton építőkockákat, és dobálta szanaszét dühében, mert nem teljesült a kívánsága. Az utolsó darabnál szüleink felszisszentek, arra számítottak, hogy mindjárt repülnek a kis karórák is, de szerencsére észrevettük, hogy valami van a doboz alján. Bár már régóta nem működik, de most is őrzöm a kis orosz karórát.
Majd jött a többi advent, a többi karácsonyvárás, és egyre inkább az lett a legfontosabb, hogy együtt legyen a család. A karácsonyesti asztalról nem hiányzott a különleges finomság, a diós és mákos bejgli, ez volt az igazi ünnep. Felnőttünk, majd mi varázsoltunk gyermekeinknek családban töltött meghitt karácsonyokat, jelenleg unokáinkat kívánjuk rászoktatni az advent igazi titkára: minél többet együtt lenni, játszani, mókázni. És ha olyan helyen fordulunk meg együtt, ahol a rászorulók javára gyűjtenek, elmondjuk, hogy sok gyermek nehezebb körülmények között él, mint ők, nincs meleg csizmájuk, kabátjuk, játékuk, meséskönyvük, s tán még karácsonyfájuk sem lesz, de ha mi is adományozunk számukra, akkor kevesebben nélkülöznek.
Adventben mindennap gyűjtenek valahol a szegények javára, az élelmiszerüzletekben még abban is segítenek a civil szervezetek, hogy megmondják, milyen tartós élelmiszert, tisztálkodási eszközt tehetünk a gyűjtődobozba. Vegyünk le gyermekünkkel, unokánkkal közösen a polcról egy csomag lisztet, cukrot, üveg olajat, kedvenc csokoládéjukat, és helyezzük el együtt az adományládába. Válogassunk otthon is ajándékot mások számára a könyvespolcról, a ruhásszekrényből, a játékok közül, ez nem kerül pénzbe, csak egy kis odafigyelésbe.
Legyen a karácsonyig tartó néhány nap a megsokszorozódott együttérzés időszaka, legyen az adventi várakozás ezáltal is egy kicsit más, mint a hétköznapok.
