A régi időkben viszály támadt a száj, a szem, a fül, az orr, a szív, a kéz és a láb között afelől, melyikük előbbre való rangban a másiknál. Nem volt a veszekedésnek se vége, se hossza.
– Én vagyok előbbre való – szólt a szem –, hiszen mindent előbb veszek észre, mint ti.
– Nem! – ellenkezett a fül. – Én vagyok a legelső, mert én hallok meg mindent legelőbb.
Az orr közbevágott:
– Tévedsz, barátom! Csak én lehetek az első, mert én érzem meg legelőbb mindennek a szagát.
– Ó, dehogy, dehogy! Én fontosabb vagyok nálatok – vélte a száj –, hiszen én eszek meg mindent.
Erre már a kéz is beleavatkozott a vitába:
– Tévedtek, kedves barátaim. Az első én vagyok! Hát vajon nem én fogom meg mindegyikőtök előtt a dolgokat?
– Nincs igazad kedves kéz, barátom – szólt közbe most a láb –, én vagyok az első köztetek, hiszen én járok, én megyek el mindig mindenhova, ahová éppen kell, megyek-megyek, és bizony bele is fáradok a sok járkálásba.
A szív csendben maradt, nyugodtan ült a mellkasfészekben és hallgatott. Kíváncsian hallgatta a vitát, mi mindent össze nem hordanak, vajon mi lesz az eredménye?
Azok hatan egész nap veszekedtek, egyikük sem akart a másiknak engedni.
Kilenc nap, kilenc éjjel tartott a vita. Mindegyik azt remélte, majd csak belefárad a másik. De mivel mindegyik ostoba volt, csak a magáét hajtogatta egyre.
Végül, mivel a lármás vita csak nem akart lecsendesedni, a szív megelégelte. Így szólt:
– Szem, orr, fül, száj és kéz, a lábat egyelőre kihagyom, hallgassatok csak ide. Megmondom nektek az igazat. Ostobaságot beszéltek, én vagyok az első köztetek, és utánam a láb következik. Én vagyok az első, mert nélkülem semmire sem volnátok képesek. Ha a szív megáll, nem lát a szem, nem szagol az orr, nem hall a fül, nem ehet a száj, nem foghat a kéz sem. Ha én megmozdulok, követ engem a láb, azután a kéz, azután te, száj. Te, szem, csak látni tudsz, semmi egyebet, te, fül, csak hallani, te, orr, csak szagolni és te, száj, csak enni. Ha én nem dolgozom, nem mozdul a láb, a kéz sem foghat semmit, és akkor te, száj, nem kapsz enni semmit. Csak ha én dobogok, csak akkor mozdulhat a láb, és csak ha a kéz már megfogott valami ehetőt, csak akkor ehetsz te, száj. Ezért vagyok én az első közöttetek. Én kezdem, s csak azután következhet a ti napi munkátok. Megértettétek? Annyit vitatkoztatok, veszekedtetek itt az elsőségről, hogy nem állhattam meg, meg kellett mondanom nektek az igazságot.
(Bajzáth Mária gyűjtéséből)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
