Annak idején, sepsiszentgyörgyi diákként Győrfi Kata a legmegfelelőbb embereknek mutatta meg szövegeit, és mint fogalmazott, két nagyon szuper magyartanárnője bátorította. Két alkalommal is eljuthatott a sárvári írótalálkozóra, ahol elindult az a folyamat, amely tizenvalahány év múltán a mostani kötetet eredményezte. Ám a sárvári versműhelyek során írásait „keményen szétszedték”, megtörtént, hogy sírva jött ki egy-egy megbeszélésről, ahol védeni sem igazán tudta magát. Ezután egy ideig nem írt verset, mert „nehezen jött vissza belém a lélek”.

Kolozsvári, budapesti élmények következtek, Pesten slam poetryvel is foglalkozott, verseit megtanulta, és fejből mondta, nem telefonjából olvasta, mint mások, és szerette, hogy közönsége nézhette a szemét. Verseskötetének összeállítására négy évvel ezelőtt biztatta a könyvét megjelentető budapesti Jelenkor Kiadó, de abban régebbi, hat évvel ezelőtti szövegek is helyet kaptak. Nem ír sokat, magyarázta, az elmúlt két évben hat verset írt. Kötete címe kapcsán Győrfi Kata elmondta, a Te alszol mélyebben egy versének az utolsó sora, ugyanis magát nem tartja jó címadónak, ezért a szerkesztő a szövegéből emelte ki ezt a címet. Rugalmas költő, szerkesztője javaslatára több szövegét is átírta. Arra a kérdésre, hogy mi a vers, Győrfi Kata azt válaszolta, ezt ugyan soha nem fogalmazta meg magának, de számára egy eszköz volt arra, hogy szelleme tisztán maradjon, s egyben arra is kíváncsi volt, hogy amikor „összeszervezi a szavakat”, azok jelenthetnek-e többet. Számára a versírás terapeutikus hatással volt, verseit saját magának írta, és „nekem segített, hogy meg tudtam írni, ezért úgy gondoltam, esetleg másnak is segíthetek, mert szorongásaimmal nem vagyok egyedül”.