A felekezeti hatalommegosztásra alapuló észak-írországi önkormányzatiság 2017 januárja óta nem működik, mivel súlyos vita robbant ki a két nagy koalíciós párt, a protestáns britpárti Demokratikus Unionista Párt (DUP) és a brit fennhatóság ellen küzdő katolikus Sinn Féin között.

A nézeteltérés névleg a megújuló fűtőanyagforrások használatának ösztönzését célzó, ám az elmúlt években pénzügyi botrányba fulladt támogatási program miatt alakult ki, de a viszály hosszabb ideje orvosolatlan egyéb feszültségeket is a felszínre hozott. Ezek közé tartozik az ír nyelv észak-írországi hivatalos használatáról szóló régi vita.

A brit–ír kormányzati rendezési terv erre a problémára is megoldást kínál. A 62 oldalas dokumentum rendelkezik egy új kormánybiztosi hivatal létrehozásáról az észak-írországi ír nyelvhasználat elismerésének, támogatásának, védelmének és elősegítésének feladatával.

A rendezési tervben külön pont irányozza elő az ír nyelv hivatalossá tételét Észak-Írországban, és ennek alapján azt, hogy bárki használhassa az ír nyelvet a belfasti törvényhozásban.

Arlene Foster, a DUP vezetője, aki az önkormányzatisági rendszer három évvel ezelőtti összeomlásáig Észak-Írország miniszterelnöke volt, közölte: a brit–ír rendezési terv nem tökéletes ugyan, de megteremti az alapjait a felekezetközi kormány és a belfasti parlament újraindításának.

Mary Lou McDonald, a Sinn Féin elnöke kijelentette, hogy a katolikus párt a brit és az ír kormány rendezési terve alapján kész ismét részt venni az észak-írországi kormányban.

A két párt kölcsönös részvételi hajlandósága sarkalatos jelentőségű, az észak-írországi rendezési folyamatot elindító 1998-as nagypénteki megállapodás alapján ugyanis Észak-Írországban csakis a protestáns és a katolikus közösséget képviselő pártok koalíciója kormányozhat, egyoldalú kormány nem alakítható.

A 22 évvel ezelőtti rendezési megállapodással elindult megbékélési folyamat átütő sikerét jelzi, hogy egészen a 2017 januárjában kirobbant kormányválságig a DUP és a Sinn Féin, vagyis a protestáns britpárti és az ír egyesítésért küzdő britellenes katolikus oldal két legradikálisabb politikai ereje együtt kormányozta Észak-Írországot, az újkori európai politikatörténet egyik legvalószínűtlenebb koalíciós egyezsége alapján, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedekben teljesen elképzelhetetlen lett volna.

A mostani rendezési terv közös elfogadása nyomán ugyanez a felekezetközi kormány alakulhat újjá Észak-Írországban.

Észak-Írország nem része az Anglia, Skócia és Wales alkotta Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.
A Nagypénteki Megállapodás fő vívmányai közé tartozik az is, hogy teljesen megszűnt a 499 kilométeres ír–északír határon az egykor katonai szigorúságú ellenőrzés; fizikai határ ma már gyakorlatilag nem létezik. A brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételeiről folytatott tárgyalások leghevesebb vitái arról szóltak, hogy miként lehetne elkerülni a határellenőrzés visszaállítását a brexit után, amikor ez a határszakasz az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi vámhatára lesz.