Mózes László
Noha december 18-án a parlament megszavazta a gyermekpénz megduplázását, a jelek szerint egyhamar mégsem lép hatályba e törvény. Klaus Iohannis államfőnek ugyan mindössze pár napja maradt a jogszabálytervezet kihirdetéséig – alkotmányos előírások szerint azt legkésőbb január 18-ig alá kellene írnia –, mi több, az elnök azt is közölte, nem áll szándékában elutasítani a gyermeknevelési pótlék megkétszerezéséről szóló tervezetet, mégis eközben a liberális kormány egyre határozottabban a halasztás mellett kardoskodik.
Hogy Ludovic Orban és csapata miképp oldaná ezt meg, nem teljesen egyértelmű, csupán annyi biztos, hogy a költségvetésben nincs pénz a juttatás megemelésére, de később, nyáron talán már lesz, legalábbis erre utalnak a kormányfő szavai. Ugyanis Ludovic Orban, miután egyeztetett az államfővel, azt nyilatkozta: „a legvalószínűbb az, hogy elhalasztjuk a törvénymódosítás hatályba lépését mindaddig, amíg lesz rá pénz”. S hogy ez a határidő ne vesztődjék el a végtelenben, hozzáfűzte, mindez talán nyáron, a költségvetés-kiigazítás tájékán remélhető.
Miközben a romániai családok tekintélyes részének valóban számítana, hogy a jelenlegi 150 lejes gyermekpénz helyett gyermekenként havonta 300 lejt kapnának – más kérdés persze, hogy az állami juttatást milyen mértékben költik utódaikra –, érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a decemberi törvénymódosítás nem azért történt, mert egyik vagy másik pártnak hirtelen megnövekedett volna a szociális érzékenysége, hanem a szociáldemokraták azért terjesztették be javaslatukat, hogy kibabráljanak a liberálisokkal. Emlékezetesek maradnak a házelnök szavai, Marcel Ciolacu akkor úgy fogalmazott, a parlament dolga a törvénykezés, a kormányé pedig az, hogy anyagi fedezetet teremtsen a jogszabályok életbeléptetéséhez. Ez nem más, mint vegytiszta populizmus, ráadásul egy évvel korábban a liberálisok is kijátszották ugyanezt a kártyát. Hiszen csak látszólag célozzák meg az elesettek felkarolását, a mélyszegénységben élők felzárkóztatását – jó is lenne, ha ezt a súlyos társadalmi problémát meg lehetne oldani úgy, hogy az érintetteknek több pénzt folyósítanak havonta –, a gyermekpénz látványos növelése nem más, mint politikai játszma.
És ez a legszomorúbb az egészben: bár tízezrek, százezrek számára fontos a havi állami juttatás, a gyermekpénzzel való játszadozás valójában politikai tőke mind a szociáldemokratának nevezett ellenzék, mind a liberálisnak nevezett kormány számára. Ha közvetlenül választás előtt lennénk, bizonyosan nem kellene költségvetés-kiegészítésre várni, s ha a baloldal igazán akarta volna, már korábban is megemelhette volna e pótlékot. De igazából egyik fél sem kívánja, sokkal fontosabb számukra, hogy fenntartsák a méltánytalan és jóval tekintélyesebb állami hozzájárulást követelő különnyugdíj-rendszert. A gyermekek sorsát érintő állami segély, pontosabban annak nagyságrendje is csupán egy eszköz politikai céljaik eléréséhez. Ez pedig nem jövőt tervező államférfiakra vall, hanem középszerű és korlátolt pártkatonákra.
