Ehető, sőt fiatalon nagyon ízletes (az idősebb termőtesteknek rágós a húsuk). Általában tokánynak, paprikásnak, illetve tojásosan (például kirántva) készítik meg a magyar nyelvterületen.
Ismert levesnek, savanyúságnak, és ledarálva fasírtnak, s újabban még gombakolbásznak való felhasználása is. Lelley János számol be róla, hogy a krefeldi (Németország) gombatermesztési kutatóintézetben egy alkalommal az újságíróknak kóstolóként egyidejűleg borjúhúst és rántott laskagombát, „borjúhúsgombát” tálaltak fel. A résztvevők semmilyen minőségi különbséget nem észleltek. A továbbiakban gyűjtőutamon lejegyzett néhány laskagombás receptet ismertetek.
Őszi gomba, főleg savanyúságnak teszem el, de szoktam készíteni vele levest is, tárkonyosan, mint a húslevest. (J. I., Krizba)
A megfelelően előkészített (megtisztított, apróra szeletelt) gombán kívül – ajánlottak: szárított vargánya (tinóru), illetve fagygomba (kései laskagomba, Pleurotus ostreatus), potypinka (gyűrűs tuskógomba, Armillaria mellea) – borsot, sót teszünk a fövő vízbe. Jó, ha kolbászt is (füstöltet) karikára vágva. Meg szoktuk abálni a szárított vargányát úgy, hogy vízzel felöntjük a felaprózva olajban kissé megsütött gombát. Egy óra körülig tart a főzés. A rizset csak akkor tesszük bele, mikor a gomba majdnem megfőtt, négyliteres fazékba félmaréknyit. Hordós káposzta levéből felfőzünk, s veszünk belőle egy keveset a gombalevesbe (van aki káposztát is). (K. Gy., Mogyoróska)
Van olyan, aki háznál vagy pincében termesztette a fokhagymázót. A levest belőle fokhagymás rántással készítjük. Oda a zsírt, benne mikor a liszt megpergelődik, utána az apróra vágott fokhagymát beléöntjük. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük, külön megfőzzük, és hozzátesszük a vízzel feleresztett rántást. Ecetet, sót, tejfölt is teszünk belé. A végén összefőzzük az egészet, s megvan a fokhagymázó leves. (B. R. J., Técső)
Mikor péntek, inkább akkor esszük a gombát. Főleg a megtört, őrölt fokhagymával, s ecetvel eltettet, főleg máléval. Elfenem az olajat a megtörött fokhagymával, s aztán tőtök rá vizet. (B. K. M., Pusztina)
Ősszel termik, nagy levelekbe termik, erős jó, rántva jobb, mint a hús. (S. B. M., Vizantea Mănăstireasca)
Arról ugyancsak tudunk, hogy a medve is eszi: (A medve)… a tél beálltáig fagyalgombával táplálkozik, mely téli időkben a többi gombafajok közül csakis egyedül és izmos bükkfák oldalán terem. Vadászaton gyakran használtuk csemegéül. Tapasztalt szakács kezében nagyon jóízű; ellenkezőben fanyar s ehetetlen. (Újfalvi Sándor: Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak, 1982)
Zsigmond Győző
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
