Nagyon szépen, sőt, telibe találóan fogalmazott az RMDSZ fő tisztségviselője a minap a tordai magyar iskola avatóján. A szónok a megmaradás biztosítékának nevezte az önálló magyar oktatási intézményeket, s megígérte, hogy évről évre újabb és újabb magyar iskolák megnyitására fog törekedni a szövetség, mert ezek szavatolhatják azt, hogy ,,nyelvünket, kultúránkat, gondolkodásmódunkat (!) szabadon érvényesíthessük".
A tordai magyar középiskola megalapítása, illetve újbóli létesítése annyi kimaradt, senyvedésben eltöltött évtized után, melyben a magyar oktatásnak e városban is a másodrendűség jutott osztályrészül, valóban túlmutat önmagán, és az egész országrészre nézve mintaadó jelleget kölcsönöz az, hogy Erdélyben még mindig sokfelé a háttérbe szorítottság, lefokozottság, megcsonkítottság, önállótlanság és kiszolgáltatottság a sorsa a kisebbségiek anyanyelvű képzésének és nevelésének. A tordai középiskolát annak idején a beolvasztásra törekvő kommunista diktatúra számolta fel, s feltámasztása a szórványba szorult népcsoport fokozott erőfeszítését tanúsítja egy kritikus helyzetben: pontosan a demográfiai feltételek kedvezőtlen alakulása követeli meg az ellensúlyozás szándékával az erők intézményes összefogását, a gyerektársadalom identitáskonzerváló megszervezését. Nem mindegy, milyen útravalóval indítjuk neki a tanulót az életnek a több etnikumú erdélyi környezetben, s e felismerésnek Tordán példásan sikerült érvényt szerezniük a szülőknek, egyházaknak, érdekvédelemnek.
A tordai minta összerdélyi szinten is követésre hív. A 20. század legnagyobb, a 21.-re testált adóssága az állami magyar egyetem létrehozása marad, enélkül szó sem lehet arról, hogy előrelépjünk az oktatáspolitikai egyenjogúsítás útján. Amit Tordán oly szépen megfogalmaztak, egy az egyben alkalmazható a Bolyai Egyetemre és az erdélyi magyarság egészére. Az erdélyi magyar állami felsőoktatás mai szétforgácsoltságában és intézményes önállótlanságában nem teszi lehetővé a magyar iskolahálózat ellátását megfelelően képzett — apropó, „gondolkodásmód"— pedagógusokkal, és mind szakmai minőségében, mind közösségi viszonyulásában felemás értelmiséget szül, a magyar tudományosság egyenlő feltételek melletti kibontakozásáról pedig szó sem lehet. A magyar oktatás feljavításán mindenekelőtt az állami egyetemi önállóság visszaszerzése és egy közös felsőoktatási stratégia megvalósítása lendíthetne. Emiatt is érthetetlen a nagyfokú érdektelenség, melyet a szövetség újabban a téma iránt tanúsít.
