Az ünnepség a magyar himnusz eléneklésével kezdődött. 1100 évvel a honfoglalás után, száz évvel a trianoni trauma után mi, magyarok bátran kihúzhatjuk magunkat: megmaradtunk! – kezdte megnyitóbeszédét a házigazda Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Köszöntötte a magyar fiatalokat is Magyarországról, Erdélyből és Háromszékről, hisz jelen voltak a magyarországi testvérmegyék és az erdélyi szórványvidékek képviselői is, jelzésként: a nemzeti összetartozás jegyében indították az idei évet. Az elnök biztatta az ifjakat, bárhonnan is érkeztek, Székelyföldön mindig itthon vannak, Székelyföld egy belső anyaország. Mindannyiunkat összekapcsol a tudat, hogy közös örökösei vagyunk a mindenkori magyarság erőforrásainak, mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében a kultúra, a tudomány, a művészetek, a sport és természetesen a gazdaság területén letettek az asztalra. Ez az örökség minden magyaré, bárhol is éljen a világon – mondotta Tamás Sándor, felhíva a fiatalokat, legyenek büszkék erre, őrizzék meg, tegyék hozzá a maguk részét, és adják tovább majd a gyermekeiknek is.

A Kovászna Megyei Művelődési Központ javaslatára Kovászna Megye Tanácsa által alapított díjat nyolcadik alkalommal adták át. Az elismeréssel a magyar kultúra napján tüntetnek ki olyan alkotót, művészt, aki egész életművével a háromszéki és ezáltal az egyetemes magyar kultúrát szolgálja. A tanácselnök megnevezte az idei díjazottat: Albert Ernő tanár úr tanítványaival évtizedeken keresztül mintegy 3000 csíki és háromszéki népballadát, illetve változatot gyűjtött össze. Ezekből 425-öt közölt a Háromszéki népballadák című munkájában. Díjazottunk a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét és a Kriza János Néprajzi Társaság Életműdíját is magáénak tudhatja, de mi mégis azt reméljük, hogy a szülőföld elismerése a legkedvesebb a lelkének – mondotta.

A 88 éves, csíkdánfalvi születésű, Sepsiszentgyörgyön élő Albert Ernő méltatását Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója olvasta fel. A laudáció szerzője, Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár, akadémikus azt írta: Albert Ernő magyar szakos tanárként, majd igazgatóként tudatosan arra törekedett, hogy a nagy múltú iskolában a székelyföldi tanulók magas szintű oktatásban részesüljenek, ugyanakkor messzemenően támogatta nemcsak az iskolások honismereti kutatómunkáját, hanem a kollégium néptáncegyüttesének folyamatos működését, színvonalas műsorainak különböző rangos, kulturális eseményeken, turnékon való bemutatását is. Áldozattal végzett pedagógusi munkája mellett tudatosan tovább folytatta Konsza Samu folklorisztikai tevékenységét: tanítványaival együtt több ezer, változatokban gazdag háromszéki népballadát és más folklórszöveget gyűjtöttek össze. A hatalmas anyagból született meg a Háromszéki magyar népballadák című gyűjtemény, mely 1973-ban, a kor sajátos szokása szerint, csak Faragó József akadémiai kutató szerkesztésében láthatott nyomdafestéket. Albert Ernő a legnehezebb években is folytatta gyűjtő-, kutatói és tudományos tevékenységét. Még a rendszerváltozás előtt jelent meg Édesanyám sok szép szava című gyűjteménye. Tudományos eredményeit elsősorban a rendszerváltozás után tudta megjelentetni. Az akadémikus felsorolta műveit is. Kiemelte, Albert Ernő fiatal korától nagy figyelmet fordított a szülőföldjén élő székely népköltészet szakszerű összegyűjtésére és feldolgozására is. 2004-ben jelentette meg A halálra táncoltatott leány. Csíki népballadák című gyűjteményét Sepsiszentgyörgyön. Pozsony Ferenc szerint ez Albert Ernő szakmai, tudományos munkásságának megkoronázása. A laudáló kiemelte, hogy egy életen át, diákjaival együtt összegyűjtött dokumentációs anyagát önzetlenül a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta.

A díszes oklevelet Tamás Sándor adta át. Albert Ernő élete egyik nagy eseményének nevezte a díjazást. Megköszönte, hogy még mindig emlékeznek rá, számontartják. Felelevenítette, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének egyik gyűlésén mondotta volt, hogy annak, aki 80 évet megélt, a többi már ráadás. Számára nyolc év volt ráadás, s már a kilencedikbe is egy hete belépett. Említett gyűlésen elmondta még, őket csak a fiatalok látják öregnek, maguk még nem érzik azt, szellemi frissességükkel sok tennivalójuk van még, és van rá erejük is. Ez így volt ezelőtt egy évig, mondotta a díjazott, hozzátéve, most már el kell ismernie, hogy eltelt az idő. Mindig arra törekedett, hogy tanítványai önállóan gondolkodó, népet, hazát szerető emberekké nőjenek fel. Az évek során különösképpen az anyanyelv művelésére és a hagyományok megőrzésére törekedett, mert úgy érzi, a nemzet megmaradása szempontjából ez igen-igen lényeges. Tudatosan igyekezett összegyűjteni a hagyományokat. 1954-ben, tanári pályájának kezdetén már olyan együttest alakítottak a Székely Mikó Kollégiumban, amely teljes estét betöltő népi műsort mutatott be. Albert Ernő elmondta, 1989-ben azt hittük, hogy demokráciában fogunk élni, de csalódnunk kellett. Ám hozzátette, hisz abban, hogy unokáink unokái évszázadok, sőt, évezred múltán is magyarul fognak beszélni, énekelni, örülni ezen a földön.

Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára ünnepi beszédében kifejtette, magyar kultúra nélkül nincs magyarság, és ez az állítás fordítva is igaz. Azért tekinthetjük az egyetemes magyarság összetartozás-ünnepének január 22-ét, Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének a születésnapját, mert himnuszunk az összekötő kapocs, bárhol is éljünk a világon. Azon dolgozunk, hogy a vesztes 20. század után a 21. század a magyarság győztes évszázada legyen. Figyelmeztetett, hogy kultúránk mi magunk vagyunk, jövője rajtunk áll.

A szórvány nevében Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke Brüsszelből küldött videoüzenetben köszöntötte az ünneplőket.

A gálaesten magyarországi testvérmegyékből és erdélyi szórványvidékekről érkezett népi együttesek, népdalcsoportok és előadók léptek fel.