Az ma már semmiképpen nem lehet vitás, hogy a híres-nevezetes észak-erdélyi autópálya építése, az amerikai Bechtel cég által fölvállalt és leszerződött munkálat az új évszázad, de lehet, hogy az egész új évezred legszégyenteljesebb botránya lészen.
A dolog abszurduma nem csupán abban áll, hogy az amerikai vállalkozók mindmáig jószerint semmit — egyes állítások alapján öt kilométert! — nem készítettek el az autósztrádából, hanem inkább az, hogy a céggel szerződött román állam, a mindenkori kormány fekbért kénytelen fizetni a cégnek a soha el nem végzett munkálatok ,,késleltetéséért." Ez valóban agyrém, s állítólag ráment erre már az adófizetők hétszázmillió eurónyi összeget kitevő pénze, s lesznek további büntetések és penitenciák is.
A román kormányok — sem a szocdem Năstase-kabinet, sem a Tăriceanu által vezetett csapat nem kívánta igazán ezt a sztrádát, de végül csak megköttetett a szerződés: legyen Nagyvárad—Brassó sztráda! A terv legnagyobb támogatója az RMDSZ volt, s becsületére legyen mondva, indokoltan és bizonyos mértékig önzetlenül. Erdély érdekében, úgymond. De a dolog úgy történt, ahogyan történt, valahol Kolozsvár térségében kezdtek is építkezni Bechtelék, aztán állandóan abbahagyták a munkálatokat (állnak ott valami csóré völgyhíd-pillérek), elcsapták a munkákhoz alkalmazott hazai szakikat, s újra és újra benyújtották követeléseiket Románia kormányának. Amelyik fizetett, akár a kuplerájból gálánsan távozó katonatiszt! Az egész érthetetlen. Illetve: érthető valamennyire, tekintve, hogy valamennyi szuperberuházáson általában a vállalkozó külföldi cég és a kormányszervek szoktak iszonyú pénzeket keresni, magyarán: lenyúlni. Így történhetett Bechtelék esetében is. Olyan rossz szerződést kötött velük az egykori Năstase-kabinet, hogy annak a tehertételeit később végignyögte a Tăriceanu-kormány, tehát mi, ártatlan és ártalmatlan adófizetők.
A Bechtel-sztrádából még évekig, esetleg évtizedekig semmi nem lesz, ott süpped-süllyedezik a tolvajkodás és a nemzetközi rangú korrupció mocsarában.
Két dolgot nem értek igazán: miért kell úgy építeni autósztrádákat, hogy azok teljesen figyelmen kívül hagyják az évszázadok óta logikusan kialakult útvonalakat, miért nem lehet a mai vonalszakaszokat sztrádává bővíteni, anélkül, hogy a forgalom megállna a mostani országutakon?! Lévén teljesen laikus és tájékozatlan, ebben, nem kérdezősködnék tovább, s mindössze kuncogva gondolok a magyarországi tapasztalatra, ahol a Dél-Dunántúl löszös dűnéit fúratta meg Kóka János exminiszter, hogy a Budapest—Pécs autósztráda négy alagúttal és két merész völgyhíddal legyen gazdagabb és látványosabb, s egyúttal negyvenmilliárd forinttal drágább. Így megy ez. A magyar löszfalak ráomlottak Kóka mester alagútjaira, idehaza a Bechtel-sztráda lett a politikai csatározás tárgya. Hogy ebből mi lesz, azt még nem tudni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
