A siker – az Orban-kormány megbuktatása – megrövidítené a tavaly súlyosan meggyengült alakulat lábadozási idejét, esélyét arra, hogy megerősödjön, és ismét jelentős tényezővé váljon a román központi politikában, a kudarc – az elégtelen számú szavazat – pedig nyilvánvalóvá tenné, hogy már maradék bástyáik is omladoznak. A bizalmatlansági indítvány elfogadásához ugyanis nem elég, ha az RMDSZ is odaáll: kellenek Victor Ponta és Călin Popescu-Tăriceanu naponta fogyatkozó híveinek, sőt, a függetlenek és pártszédelgők voksai is. Ígérni pedig nemigen tud semmit a vaskezű Liviu Dragnea kedélyes utóda, az egyfordulós polgármester-választás ugyanis csak az SZDP és az RMDSZ számára fontos. Így jutunk oda, hogy mindkét oldal nyer is, veszít is, akár bukik a kormány, akár nem.

A polgárokat azonban egészen más kérdések foglalkoztatják: miután 2019-ben az EP-választásokon és az elnökválasztáson is határozottan kinyilvánították, hogy elegük van a kommunisták utódjaiból, most már valami többet szeretnének hallani annál, hogy az SZDP ilyen rossz meg olyan gonosz. Ezt már tudják, azért is szavaztak ellenük. A hatalmat három hónapja átvevő liberálisok azonban még nem álltak elő semmiféle programmal, ami a kormányzás alapjául szolgálna és a következő két választás – az önkormányzati és a parlamenti – előtt alkalmas lenne arra, hogy minél több bizalmat keltsen, illetve szavazatot hozzon. Az embernek az az érzése, hogy ilyen program nincs is, a miniszterek és törvényhozók menet közben improvizálnak, és egymással sem egyeztetnek az ötleteikről. Nyilatkoznak derűre-borúra, ki ahogy éri, legyen az nyugdíjemelés, tanügyi reform, egészségügyi ellátás, útépítés, akármi; bakiznak, ellentmondásokba keverednek, de rá se rántanak...

S mintha ez nem lenne épp elég, Klaus Iohannis államfő is növeli a zűrzavart. Eddig még úgy tűnt, hogy – az alkotmányban előírt közvetítői szerepéhez nem illő, de Romániában bevett módon – saját volt pártja szekerét tolja, ám mostanában egyre gyakrabban hozza őket zavarba, kezdve az SZDP gyermekpénzemelési bosszú-javaslatának támogatásával. Amiben következetességet mutat az NLP és Iohannis is, az a nagyobb hatalomra való törekvés. Érthető, mert kisebbségből kormányozni nem könnyű, de ezzel a stratégiával inkább a kiábrándultságot növelik, mint szavazótáborukat. Szó se róla, látványos, váratlan fordulatokban bővelkedő politikai színjátékot szolgáltatnak nekünk, de egészen biztos, hogy a lakosság többsége nem erre gondol, amikor jobb életet kíván magának.