A filmkockák gyorsan pörögtek: Jakubinyi György nyugalmazott érsek megrótta a történtekben meghatározó szerepet játszó helybéli római katolikus segédlelkészt, aztán a szombati falugyűlésen az is kiderült, hogy a ditróiak nem is annyira a vendégmunkásokat kifogásolják, mint inkább a helyi munkaerőt meg nem becsülő vállalkozót, de eközben már dübörgött a lavina. A hazai médiában és közéletben olyan éhséggel és csámcsogással kezdték falni ezt a szerencsétlen „ditrói ügyet”, hogy az átlagos hírkövető csak kapkodhatja a fejét, s olvashatja az intoleranciára, a törvények be nem tartására és a rasszizmusra vonatkozó nézeteket. Ugyanabban az országban, ahol egy-egy fociultrákkal tarkított labdarúgó mérkőzésen szokványos a kirekesztés és a magyarokat célzó gyűlöletkeltés, a két idegenből érkezett, majd a Gyergyói-medencében megalázott pékmester olyan védelmező seregre lelt, hogy ők akár azt is hihetnék, mifelénk népi hagyomány a gyengék felkarolása.

Mindez persze csak vágyálom, sőt, a szomorú valóság az, hogy Ditró magyar közössége – s általában az erdélyi magyar közösség – e napokban az idegengyűlölet szimbólumaként jelenik meg. A történtekről szóló híradások hevében már kevesen gondolkodnak el azon, hogy az ostobaság, a tájékozatlanság és a tudatlanság, illetve a rasszizmus noha rokon értelműek, mégsem azonos fogalmak. Ha tehát valaki higgadtan, távolról és távolságtartóan szeretne tiszta képet kapni a ditrói pékséget és a helybéli hangadókat – élükön az „egzaltált” segédlelkésszel – egyaránt beárnyékoló történtekről, bizony jó érzékkel és rutinnal kell tájékozódnia. Mert különös című olvasmányokra bukkanhat, mint például: „Etnikai tisztogatás Ditróban, hogyan lázadt fel a magyar közösség két Srí Lankából származó pék ellen”, miközben politikusok, közéleti személyiségek sem hagyják a levegőben a Ditróban feldobott labdát. E nagy nyilatkozat- és véleményözön pedig olyan, mintha a szóra emelkedők és dorgálók maguk lennének a tolerancia bajnokai és a másság elfogadói.

Álságos és veszélyes, amikor egy politikus úgy tálalja a ditrói sajnálatos fejleményeket, ahogy éppen érdekei kívánják. Persze, ma már sokan örülnének annak is, ha a ditrói lázadozó székelyek megfontoltabban és körültekintőbben cselekedtek volna, ám az is bizonyos, hogy elfogadhatatlan az ügy kapcsán érzékelhető félretájékoztatás, miként egy egész közösség megbélyegzése is tömegmanipuláció. Ditró egyik szomorú tanulsága éppen az, hogy íme, pár ember vitatható és értelmetlen gyűlölködése pillanatok alatt átcsaphat egy egész közösség elleni gyűlölködésbe.  Márpedig ezt nem engedhetjük meg magunknak, erre nincs szükségünk.