Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Találkozásaim a kommunizmussal 6.

2020. február 7., péntek, Nyílttér

1. A levéltitok. Amikor Bukarestben kikértem a Securitate irattárából származó, rám vonatkozó mintegy tíz dossziét, meglepett az egyik vaskos példányban gondosan tárolt (majdnem) teljes levelezésem, természetesen másolatban. Az általam elküldöttek és a nekem kézbesítettek is benne voltak. Újraolvasásukra már csak azért sem kerülhetett sor, mert ennél fontosabb iratcsomókat kellett rövid idő alatt átfutnom.

  • Fotó: Digi24
    Fotó: Digi24

Sepsiszentgyörgyi levelezésem „nyilvántartója” a posta állomási székhelyén (I.) Sanyika volt (minden ismerőse csak így hívta), közeli rokona egy belügyi tisztnek. Az említett években már külön éltem első feleségemtől, és volt egy helybéli barátnőm, aki egy alkalommal azzal vádolt, hogy tudja, kivel levelezem nagy titokban. Természetéhez hűen a vád féltékenységi jelenetbe torkollott. Kellemetlen volt és bosszantó, mert valóban volt egy más városbeli levelező társam. Faggatásomra elárulta, hogy Sanyika (régebbi barátja) közölte vele a titkot. Úgy tűnik, a Securitate embere mellékfeladatot is vállalt...

2. Beszerzési gondok. Románia függetlenségével kapcsolatos mániája arra késztette Ceauşescut, hogy megadja az állam minden külföldi adósságát, ami sikerült is 1989 áprilisára. Ennek a törekvésnek az lett a következménye, hogy az ország lakossága mindenben nélkülözött. A „takarékossági” megszorítások kiterjedtek minden területre (az áramszolgáltatás ki-kimaradt, a benzinkrízis páros-páratlan rendszámok szerint való autózáshoz vezetett, korlátozták a fűtést, élelmiszerhiány volt, és így tovább). Lehetett hideg lakásban ülni, csupán pokrócba, télikabátba kellett bújnunk, autózni nem volt muszáj, a villany elvétele az üres hűtőszekrényben már nem tett kárt, a villanyáram kimaradása segített az utódok létrejöttében, a pártfőtitkárról dicshimnuszokat zengő TV pedig unalmas volt. De enni mégis csak kellett.

Tudományosan közhírré tették, hogy napi 2700–2800 kilokalória egy felnőtt szükségleteinek bőven elegendő (nem tudom, hogy számították ki). Mindenesetre akkoriban Románia lakossága személyenként évente mindössze 39 kg húst, 78 liter tejet és 166 kg zöldséget fogyasztott. Bárki kiszámíthatja, hogy ez hónapra, hétre, napra lebontva mit jelent. Azt nem tudom, hogy ebbe bele van-e számítva az „egyenlőbbek” fogyasztása? Hivatalomban volt egy pártfunkcionárius feleség, aki minden hétvégén listát adott le egy küldöttnek arról, hogy mire van szüksége a jövő héten. A kért árut otthonukba szállították. Mások igyekeztek ismerőseiket megpumpolni némi szalámiért, húsért, sajtért, déligyümölcsért stb. Nekem is volt ilyen ismerősöm, egykori munkatársam és jó barátom (Gy. A.), aki egy élelmiszerraktárban dolgozott, és nagy titokban kisegített hússal, szalámival, sajttal. Olykor P. Pista is tett hasonló gesztusokat, akinek a felesége tanítványom volt Csíkszeredában.

Amikor ’90-ben, az év elején meglátogatott az unokatestvérem, egy kivivel kínálta meg a családunkat. Micsoda íze volt annak a szeletkének, ami nekem jutott…
(Szeretném olvasóimnak megjegyezni, hogy nyilván másokkal is történtek az enyéimhez hasonló események. Elbeszélésüket azok okulására is teszem közzé, akik nem élték meg akkori nyomorúságainkat. El-elhangzik: akkor volt lakás, volt állás, és mintegy visszakívánják a diktátor idejét. Jó tudni, mi miért volt és miért nem volt…)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesz-e előrehozott parlamenti választás idén?







eredmények
szavazatok száma 905
szavazógép
2020-02-07: Nyílttér - :

Száz éve született a székely Héphaisztosz

Máté Jenő 1920. január 1-jén született Csíkkozmáson, és az apai mesterséget továbbfejlesztve lett a tűz kovácsa, egy székely Hephaisztosz, akinek a műhelyajtajában Zsögödi Nagy Imre festőművész oly gyakran megpihent, mondván: „Szeretem a muzsikádat, Jenő! Szívesen hallgatom a zenédet, az üllődnek csengését!”
2020-02-07: Közélet - :

Nem a bolhapiac okoz gondot Baróton (Visszajelzés)

A január 30-ai Háromszékben Bonyodalmak a bolhapiac körül címmel közölt írásban megjelentek nem felelnek meg a valóságnak, állítja a bolhapiacnak helyet adó baróti vállalkozó, Simon Attila.