KELEMEN GYULA, Sepsiszentgyörgy. Új köntöst öltött az RMDSZ demagógiája az SZKT marosvásárhelyi ülésén: szépen hangzik a Modernizáció és autonómia, illetve az Egységes és erős Székelyföld, csakhogy ezek már tizennyolc éve szerepelnek a szövetség programjában és kongresszusain. Stratégiai cél volt a Bolyai Egyetem és az elkobzott magyar javak visszaszerzése, a többszintű autonómia, a magyar ifjúság esélyegyenlőségének megteremtése, az erős parlamenti képviselet, hogy a mérleg nyelve lehessünk, ahogy Markó Béla szokta mondani. A mérleg nyelve voltunk már Iliescunak, Constantinescunak, Năstasénak, Văcăroiunak, Tăriceanunak, volt sok miniszterünk, államtitkárunk, magas rangú vezérigazgatónk, egy ideig miniszterelnök-helyettesünk is, és mire mentünk? Céljainkat a megalkuvás mocsarába süllyesztették, nem karolták fel a Bolyai-mozgalmat és az autonómia-népszavazást sem, érdekvédelmi szervezetből zárt részvénytársasággá váltak. A magyarság pedig lassan közömbössé, mert amíg nem lesz többsége a törvényhozásban (és nem lesz), a román pártok mindig is le fogják szavazni jogos követeléseit is.

CSŐSZ JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy. Egy kis területet művelek a Csíki negyedi tömbházak között bő harminc éve a polgármesteri hivatal jóváhagyásával és támogatásával. Sokat dolgoztunk, amíg a virágoskertet kialakítottuk (az első évben a tanácstól kaptuk a földet és a palántákat), ezért nagyon felháborodtunk, mikor szeptember 19-én reggel összetörve találtuk. A védőkerítést félredobták, a futórózsát és a klematiszokat állványukkal együtt letörték, a többit kitépték, mindent feldúltak, összeromboltak. Panaszt tettem a rendőrségen, megvan a tettes — az a szomszéd, akinek a fiát megkértem, hogy kissé odébb rúgják a labdát, nehogy kárt tegyenek valamiben —, és kártérítést vagy az eredeti állapot helyreállítását fogom követelni. Hiszen többévi fáradságunkat semmisítették meg egyetlen éjszaka alatt, és ezt nem fogom szótlanul tűrni.

FERENCZY KÁROLY, Sepsiszentgyörgy. Már több mint egy éve, hogy a tömbházunkba költözött egy rendőr a feleségével és ötéves kislányával. Azóta nincs nyugtunk, minden este éjfélig, egyig zajonganak, ugrálnak a fejünk fölött, és a délutáni csendórát sem tartják be, holott a lakótársulástól kért papírt személyesen adtam a kezükbe, és a lépcsőház bejáratánál is kifüggesztettem. Azt letépték, és továbbra is élik a világukat, bömböltetik a zenét, dobrokolnak, néha kutyás vendégük is van, az ugat, leírhatatlan lármában kell élnünk. Néha mozog minden, mintha földrengés lenne. Idős, beteges nyugdíjasok vagyunk, 28 éve lakunk itt, de ilyen gondunk nem volt. Panaszt tettünk a városházán, számba sem vették, kihívtuk a közösségi rendőrséget, de azzal sem értünk el semmit. Elismerték, hogy tényleg nagy a zaj (a többi szomszédunk is hallja, de senki nem akar tanúskodni), de végül elmentek, a mi szomszédunk pedig ugyanúgy folytatja. Mivel már sem éjjel, sem nappal nem tudunk pihenni, és a hatóságok sem lépnek fel a csendzavarók ellen, el akartunk költözni, meg is hirdettük a lakást, de mikor az érdeklődő meghallotta a dörömbölést, rögtön lemondott szándékáról. Nekünk meg már az erkélyről is fejünkre köpnek.

FELHÁBORODOTT olvasónkkal ezúton tudatjuk, hogy a sepsiszentgyörgyi szülészetről és tanügyi állapotokról írt panaszát nem közölhetjük, mert NÉVTELEN. Névtelen, álnéven vagy hamis feladóval érkező küldemények továbbítását pedig nem vállaljuk. A szerk.