A Sepsiszentgyörgyön élő Zsigmond József (szül. 1958) is úgy döntött, hogy csak a szűkebb körű étfalvi-gidófalvi ágazatnak állítja össze egyenes és oldalági családi táblázatát. „Nem rokont akartam gyűjteni, hanem a szorosabb családi kötelékkel élőket akartam egy csokorban tartani családi találkozók szervezésével. Úgy érzem, hogy sikerült is, mert 2009 és 2015 között hét családi-rokoni találkozót szerveztem a família ősi fészkében, a Gidófalva községhez tartozó étfalvi templomban és kultúrotthonban. A legelsőn kilencvenkilenc személy volt jelen, a többieken pedig átlagban nyolcvanan: családok, idősek, fiatalok és gyerekek is, de többen is lehettünk volna. A hangulat mindig jó volt, minden alkalommal közös istentiszteleten vettünk részt a református templomban. Emléklapokat adtunk a jelenlevőknek, kitűzőket készítettünk családi címerrel.

A mesélő nagyapa, id. Zsigmond József

A mi családfánkat üknagyapámig, Zsigmond Józsefig sikerült visszavezetni. Az ő fia volt Zsigmond Pál (1856–1918) dédnagyapám. Számomra a legfontosabb Zsigmond József (1901–1969), nagyapám volt, aki nagyon ismerte a rokonságot, számontartotta a családi kötelékeket, sokat mesélt a család felmenőiről, ami rám is felejthetetlen hatással volt. Az ő emlékéért kezdtem kutatni családunkat és gyarapítottam ilyen irányú ismereteimet.

Nagyapámék öten voltak testvérek, innen származik le a család. Mindenki jól érezte magát, s ha a fiatal generáció találkozik, ráismernek egymásra, erősítik a családi-rokoni együvé tartozás kötelékeit. Keresztyén lelkű volt – régen is és most is – a Zsigmond család. Zsigmond Csaba már hosszú ideje gondnoka a gidófalvi református egyházközségnek, Zsigmond Zoltán Károly pedig a központi Czetz János Általános Iskola igazgató-tanára. Lassan újabb családok születtek, újabb nemzedék jött a világra, s így nekünk a családi-rokoni találkozókról nem lehet leszokni, folytatni fogjuk. Zsigmond Ilma révén leányági rokon családként említjük a gidófalvi Kátai famíliát, Kátai István nyugalmazott mezőgazdász-mérnök találkozóink résztvevője volt.”

A fiatal mezőgazdász étfalvi Zsigmond Zsombor

A család 1607-ben nemes famíliaként van bejegyezve a Gyulafehérvári Káptalan Királyi Könyveibe. De ilyen régi a kökösi ág is, a sepsi-orbaiszéki is, de a legrégebbi, amelyet a legtöbb ág ősének tartanak a családkutatók, a lemhényi.

Zsigmond Mártonka és Zsigmond Ilma ükunokája, Kátai Boldizsár

E sorok írójának osztálytársa, a lemhényi Zsigmond Albert (szül. 1937) elmondása szerint családjukban élt az a hagyomány, hogy „a lemhényi és a gidófalvi Zsigmondok közös eredetűek”.