Szomorúan nézi a Kovászna Megyei Építkezési Felügyelőség munkatársa a székhelyük előtti virágágyást.
Szomorúan, mert a kis oázis, melyet tavasz óta oly nagy gonddal ápoltak és óvtak, már nem örömet szerez, de bosszúságot okoz nekik. Tegnapra virradóra holmi vandálok eltaposták a virágokat, a magasabb szárú dáliát letörték, szétkaszabolták. Fölösleges volna bármely, a rendfenntartásért felelős szervet hibáztatni, hisz ők sem lehetnek állandóan és mindenütt, bennünk van a hiba, kocsmából éjszaka hazatántorgó, gőzös agyú suhancainkban, a más munkáját, a városban egy színfoltocskát kiképező embertársaink jó szándékát semmibe vevő vadakban. És ami a legszomorúbb: a jelenség ahelyett, hogy eltűnne végre, egyre gyakoribbá válik, a városi kertészet munkásai is idejük jó részét a közterületen lévő virágágyások állandó helyrehozatalával töltik.