Romhányi  József: A pék pókja

Az apróka
pók-apóka,
s a porhanyó

potrohú
pókanyó
a pékségben
a szennyezett
mennyezetre
nyálból való
málló
hálót
font, –
pont.
A kópé
póknép
pótlék-
hálókat eresztve
keresztbe
a pókasztal fölött,
hálóból ebédlőt kötött.
Félt a péppel pepecselő pék,
hogy odapök
a pók,
illetve a liszttel
hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka
pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs –
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák
pék
pók.
Pukk.

Szabó  T.  Anna: Öltözés

Ez itt egy póló.
Ez itt egy lyuk.
A fejünket most hopp,
beledugjuk.

Előbb a fej,
aztán a kéz –
felvettem, kész!

Most meg a nadrág,
most meg a szoknya,
fiú is, lány is
gyorsan megszokja.

Remélem, hogy kegyed ül:
felöltöztem egyedül!
Majd elájul a család:
Nahát! Már nem kacsaláb!

Lackfi  János: Vízgereblye

Az eső
vízcsapja
mintha megeredne,
vize autó ablakán
pereg le,
száz csápja
gereblye,
lefele
iramodik a cseppje,
az ifja
szalad sietve,
lassan
araszol az öregje,
fényt dobál
valaki az üvegre,
csurog a patakja,
gyöngyözik a habja,
ablaktörlő
két szélre
kicsapja
az ég
az egereket itatja.