Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kijelentette: ,,Az egyik oldalról kétségtelen, hogy Magyarország, az Európai Unió — ha úgy tetszik —, az euroatlanti együttműködés egész értékvilága és az Oroszország által vallott és érvényesített értékek között kimutatható különbség van. (...) Ugyanakkor Magyarország, amely egyébként olyannyira függ ettől az országtól, képtelen függetleníteni magát Oroszországtól. Belátható ideig ez így fog történni."
Ezt a megdöbbentő szöveget Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere idézi, és a Népszabadság on-line kiadásában e tárgykörben közölt írását Vége a magyar függetlenségnek? kérdéssel az e-mail körének is szétküldte.
Magyarország szuverenitása 1945. március 15-én szűnt meg, és 1991-ben állt teljes mértékben helyre, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot. Éppen Jeszenszky Géza külügyminisztersége idején. A folyamat korábbi — Orbán Viktor kiállása, a korszak plakátművészetének remeke, a Ruszkik, haza! széles körben ismeretes, és nem véletlen, hogy a testét-lelkét ide-oda riszáló jelenlegi kormányzat nem szívesen emlékszik ezekre, a magyar nép történelmi feltápászkodásában annyira jelentős mozzanatokra.
Egyébként nagyjából a mai és az akkori külpolitikai helyzet és belpolitikai irányultság közötti különbség itt érhető tetten. A magyar kezdeményezésre felbomlott Varsói Szerződés (1991. július 1.), az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozás (1999. március 12.) Magyarországnak a keleti tömbtől való végleges politikai elszakadását, a teljes függetlenséget biztosította. Az más kérdés, hogy éppen a mai, csapnivalóan rossz gazdaságpolitika miatt Magyarország kilencven százaléknál magasabb arányban ,,oroszgáz-függő", s az otthoni, az Apró-örökségben táncikáló bűvész az alternatív gázvezetékek megépítése kapcsán is ide-oda sasszézik, miközben az alternatív energiaforrások feltárásában és kihasználásában a szomszédos Ausztriához képest például olyan messzire áll, mint (politikai értelemben) Tbiliszi Moszkvától.
Az ország végkiárusításában jeleskedő kormányzattal van dolgunk — gondoljunk csak az oroszok kezére játszott és napjainkban tetőző Malév-botrányra s a többiekre.
A magyar függőség nem egyenlő a gáz- és olajfüggéssel. A folyók felső folyása miatt például függő és gyakran kiszolgáltatott viszonyban van az ország a szomszéd államokkal, de ettől politikai és diplomáciai értelemben még független lehetne, ha ebben a kérdéskörben is nem tapasztalhatnók az önfeladást.
A külpolitikai visszarendeződésnek ez a köpönyegforgató bajnoka nemcsak a gazdasági katasztrófa felé sodorja ezt a kiszolgáltatott országot, hanem a külpolitikát is elkótyavetyéli, a függetlenségéért a történelem során annyi véráldozatot hozott magyarságot megalázva újra politikai szolgasorba taszítja, s az aprói politikai örökséget így kamatoztatja.
Egyetlen biztató jel, hogy a kormányfővel szembeszóló véleményeket már a Népszabadság is közli.
