Százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát a világon, Magyarországon is százezrek vesztették életüket. Ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. Tegnap volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja.
Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött arról, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatát követően 2001-ben emlékeztek meg először az áldozatokról az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban. Azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket február 25-én.
A megszálló szovjet hatóságok 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. A mentelmi jogától megfosztott képviselőt bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték, csaknem egy évtizedet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után már csak néhány évig élt, 51 évesen, 1959-ben hunyt el. Szimbolikusan a kisgazda politikus törvénytelen letartóztatásával indult el az a csaknem ötvenéves folyamat, amelyben a kommunista párt szisztematikusan kiirtotta a társadalom azon tagjait, akik bármilyen kritikával illették a rendszert, netán ellenszegültek annak. Ezzel elindultak egy olyan úton, ami a totális egypárti diktatúra felé haladt.
Világviszonylatban százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát, Kelet-Közép-Európában a számuk elérheti az egymillió főt is. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzések során. A szovjetek által megszállt országokban szinte mindenki érintett volt: vagy úgy, hogy családtagot, családtagokat veszített, vagy a kitelepítés, erőszakos rekvirálás által, és a sor hosszan folytatható.
Tegnap a magyar Országgyűlésben a képviselők néma felállással emlékeztek a kommunizmus áldozataira. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke emlékeztetett, nincs olyan család, amely nem tapasztalta meg a kommunista diktatúra könyörtelen hatalmát, a többi között az államosításokat, a kisajátításokat, a munkatáborokat, az erőszakos téeszesítéseket, a totális kiszolgáltatottságot. Feladatunk nem csak az emlékezés, hanem egy olyan szabad világ felépítése, amely kizárja a terror visszatérését – hangsúlyozta.