Ezt határozta meg közös erdélyi célként, amely kibékítheti az itt élő nemzetiségeket, és amely Markó megfogalmazása szerint ,,az egymással szemben álló, időnként viszálykodó magyarokat is összekötheti". Előadásának címéhez (Erdélyi magyar dilemma) igazítva beszédét kifejtette: a modernizáció és tradíció ellentéte meglátása szerint áldilemma, egyiket a másik szolgálatába kell állítani, a modernizációt felhasználni a tradíció, az identitás megőrzésében és fordítva. S bár sokan ezt tartják igazi dilemmának, Markó ezzel szemben az RMDSZ valós dilemmájáról beszélt: a közelség és távolság kérdéséről. Azzal, hogy kormányzati szerepet vállaltak, rendkívül hatékonyan bele tudtak szólni Erdély, illetve a többségében magyarok lakta régiók sorsába, ám minél közelebb kerültek Bukaresthez, annál inkább eltávolodtak saját közösségüktől — fejtette ki Markó, aki szerint feladatuk megértetni, hogy ,,a Bukaresthez közelebb nem jelenti azt, hogy távolabb Erdélytől".

Újfajta egységre, újfajta politikai együttműködésre van szükség — hangoztatta az RMDSZ elnöke a közelgő választásokra utalva. Meglátása szerint van egy erős, tapasztalt politikai szervezet (az RMDSZ), és vannak más szervezetek, melyek gyengébbek ugyan, de az ötszázalékos bejutási küszöb elkerülhetetlenné teszi a velük való megegyezést. Markó Béla ajánlatként fogalmazta meg a közös célok azonosítását, mások véleményének tiszteletben tartását, a szolidaritást, a partneri együttműködést és a tisztességes versenyt. Kiemelte: Erdélyben nem egy RMDSZ-tábor feszül szembe egy másik táborral, hanem a közönnyel kell megküzdeniük a politikai szerepvállalóknak. ,,Össze kell fognunk a közöny ellen, hogy Erdélyt visszaadjuk az erdélyieknek, Székelyföldet a székelyföldieknek" — zárta előadását Markó Béla.