Alulírott már tavaly év végén kifejeztem abbéli szándékomat, hogy visszatérjek a kórházhoz: 2019. december 19-én írásban kértem a kórház vezetőségétől, hogy helyezzen vissza teljes munkakörömbe még gyermekem második születésnapja előtt. Ezt a kérést jóváhagyták, de amikor 2020. január 15-én beálltam dolgozni, azt tapasztaltam, hogy az intézmény menedzsere elutasította azt az eljárást, amelynek célja a megyei egészségbiztosítási pénztárral a kórházi orvosi szolgáltatásokra vonatkozó szerződés megkötése. Januárban nem tudtam recepteket írni, beutalni vagy kiutalni a betegeket, gyakorlatilag nem tudtam elvégezni a feladataimat, ugyanis a számítógép nem engedte, hogy hozzáférjek a biztosító rendszeréhez, mert a kórház nem rendezte ezt a biztosítóval. Februárban a kórház vezetősége a beleegyezésem nélkül olyan programot szabott nekem, amely nem azonos a gyermeknevelési szabadságom előttivel, azaz négy órát kell dolgoznom a poliklinikán az egészségbiztosítóval kötött szerződés alapján és egy órát a kórházi osztályon, mindmáig szerződés nélkül. Januárban több súlyos beteg emiatt nem kapta meg a receptjét, és soknak a kezelése megkésett februárban, ami a betegség kiújulásához vezetett. A reumatológián súlyos fogyatékkal élő betegeket kezelünk, akik nehezen mozognak, ízületeik nagyon elváltoztak és mindennap segítségre szorulnak.

Hangsúlyozni kívánom, hogy a reumatológusi állást versenyvizsgával foglaltam el a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban meghatározatlan időre, alapnormában kórházi, nem pedig poliklinikai beosztással. Megjegyzem, hogy mindeddig (február 25. – szerk. megj.) nem közölték velem azt a programot, amely szerint március elsejétől dolgoznom kell a reumatológiai osztályon, ami megakadályozza a programálásokat és egyúttal az optimális orvosi tevékenységet. Mindezek súlyos következményekkel járnak a krónikus betegek figyelemmel való kísérésére és kezelésére, de nem csak.

Az a tény, hogy a betegek nyilvánosan kifejezték azon kívánságukat, hogy továbbra is én legyek a kezelőorvosuk, dacára az igazgatótól elszenvedett megaláztatásoknak, szakmai téren a legnagyobb elégtétel. A kórház vezetőségének azon döntése, hogy megtagadják ezt a jogukat, súlyos megsértése a betegek jogaira vonatkozó törvénynek. Habár a menedzser úr a nyilatkozatok szintjén értékeli szakmai tevékenységemet, magatartása az ellenkezőjét bizonyítja.

Ezúton tudatom mindazokkal, akik betegeim voltak vagy lesznek, hogy nem mondok le és nem adom fel a küzdelmet! Mi több, harcolni fogok a betegek jogainak betartásáért, azért a jogukért, hogy megválaszthassák orvosukat, hogy a legjobb színvonalú kezelést, megfelelő tájékoztatást és tiszteletet kapjanak. Az orvosi szakma humanitárius jellege, a beteg iránti tisztelet és lojalitás mindig mindennél fontosabb lesz.

Veronica Grigore
reumatológus főorvos