Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

1920. március 1.100 éve választották kormányzóvá Horthy Miklóst

2020. március 5., csütörtök, Történelmünk

1918. október 31-e, az őszirózsás forradalomnak nevezett eseménysor után több mint egy évig tartó kaotikus időszak következett a magyar történelemben. Az ország nagy részét Károlyi Mihály elhibázott lépései következtében csehszlovák, román, szerb és francia csapatok szállták meg, miközben a maradék országban 133 napig tombolt a vörös terror. Ez a káosz Horthy 1919. november 16-i Budapestre történő bevonulása után kezdett kitisztulni. Novemberben hivatalba lépett a Huszár-kormány, decemberben meghívták Magyarországot a versailles-i békekonferenciára, és 1920 januárjában sor került a nemzetgyűlési választásokra. Az ország lassan kezdett visszatérni a normalitás útjára.

  • Horváth Zoltán festménye
    Horváth Zoltán festménye

Ebben a helyzetben kulcskérdésként merült fel az államforma és az államfő kérdése. Az államforma kérdésköre körüli vitát – köztársaság vagy királyság – a magyar politikai elit rövid idő alatt lerendezte. Széles körű konszenzus alakult ki, hogy Magyarország államformája a királyság marad. Ezen döntés azonban rögtön felvetette a következőt: ki legyen a király?

Az 1920. január 25-i választáson a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) és a Kisgazdapárt megközelítőleg egyenlő számú mandátumot szerzett. Mindkét párt egyetértett abban, hogy Magyarország királyság legyen. Csakhogy a KNEP politikusai legitimisták voltak, azaz a 1918 novemberében „az államügyek intézésétől” visszavonult IV. Károlyt tekintették Magyarország jog szerinti uralkodójának, és ezért restaurációja mellett szálltak síkra, míg a Kisgazdapárt a szabad királyválasztás mellett érvelt, azaz IV. Károlyon kívül más személyt is el tudott képzelni a magyar trónon.

A legitimisták és szabad királyválasztók küzdelme azonban nem a Magyar parlamentben dőlt el. 1920. február 2-án a brit és a francia kormány határozottan jelezte Budapestnek, hogy új államfőként sem IV. Károlyt, sem a Habsburg-ház valamelyik tagját nem tudják elfogadni. A vezető politikusok rendhagyó megoldást találtak, úgy döntöttek, hogy ideiglenes jelleggel kormányzót állítanak az ország élére. Hasonló megoldásra volt már példa a magyar történelemben, gondoljunk csak Hunyadi János és Kossuth Lajos kormányzóságára. Az elvi döntés megszületése után felmerült a gyakorlati kérdés: ki legyen a kormányzó?

Két név merült fel kormányzójelöltként: Apponyi Albert és Horthy Miklós. Apponyi három komoly hátránnyal rendelkezett: egyrészt az életkora – ekkor már 74 éves volt –, másrészt köztudott volt erős legitimista álláspontja. Harmadrészt a nevével fémjelzett oktatási törvény (1907) miatt – melyről a Nagy Háború alatt a Monarchia-ellenes emig­ráció, majd a háború után a leendő kisantant politikusai a lehető legsötétebb képet festették – Nyugaton személye összeforrott az erőszakos magyarosítással. Mindezek miatt sem London, sem Párizs bizalmát nem bírta.

Ezzel szemben Horthyról fokozatosan egy nagyon pozitív kép alakult ki az antant döntéshozóinak szemében. Az Egyesült Államok katonai missziójának vezetője, Harry Bandholtz tábornok már 1919 augusztusában egy jelentésében patriotizmussal átitatott, vitathatatlanul egyenes és becsületes tisztként ír róla. A Huszár-kormány létrehozása körül serénykedő antantdiplomata, Sir George Clerk 1919 őszén Budapestről azt jelentette Versailles-ba, hogy teljes mértékben bízik Horthy tengernagy őszinteségében. Gyakorlatilag 1920 januárjára Horthy elnyerte az antant bizalmát és támogatását. Ráadásul Horthy rendelkezett az egyetlen ütőképes magyar fegyveres erővel, a Nemzeti Hadsereggel.

A marxista történetírás, illetve utóda, napjaink balliberális történetírása a fentebbi két tényezőt hangsúlyozza. A kép objektivitása érdekében ehhez azonban még további tényezőkre kell felhívnunk a figyelmet: egyrészt Horthy 1919 őszén és 1920 elején begyűjtötte a magyar politikai élet számos meghatározó csoportjának támogatását, például a konzervatív arisztokratákét. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy mivel korábban nem vett részt a pártpolitikában, pártok feletti személyiségként mutatkozhatott. Másrészt annak ellenére, hogy protestáns volt, elnyerte a katolikus egyház támogatását is. Harmadrészt vidéken a parasztság és a városokban a polgárság a háborús hőst és az országot a válságból kivezetni képes erős embert látta benne. Ezt a képet jelentősen elősegítette, hogy a román megszálló csapatok kivonulása után Horthy számos városba (Székesfehérvár, Tatabánya stb.) a Nemzeti Hadsereg élén felszabadítóként vonult be.

Egyetértünk Thomas Sakmyster amerikai történésszel – aki egyébként monográfiájában Horthyról nem túl hízelgő képet vázolt fel –, miszerint Horthyt valószínűleg akkor is nagy többséggel megválasztották volna kormányzónak, ha demokratikus népszavazást tartottak volna a kérdésben.

A kormányzóválasztás azonban más módon valósult meg: első lépésként a Magyar Nemzetgyűlés 1920. február 28-án elfogadta az 1920. évi I. törvényt, amely kimondta, hogy „az államfői teen­dők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ”. A törvény elfogadása lehetővé tette, hogy 1920. március 1-jén a Nemzetgyűlés szavazhasson a kormányzó személyéről. Az eredmény Horthy elsöprő sikerét hozta: 141 szavazatból 131-et kapott, 7 szavazatot Apponyi mellett adtak le, két további jelölt egy-egy szavazatot kapott, és volt egy üresen leadott szavazólap is.

A szavazásra némi árnyékot vetett, hogy Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula alakulatai kordont vontak az Országház köré, és több képviselőt nem engedtek be, illetve magában az épületben is egyenruhás tisztek sétálgattak. Nem tagadhatjuk, ezek a kísérőjelenségek egyfajta megfélemlítési kísérletként értékelhetők. (…)

A szavazás után Prohászka Ottokár katolikus püspök vezetésével küldöttség indult Horthyért a Gellért Szállóba, ahol budapesti bevonulása óta vezérkarával együtt lakott. Horthy fogadta Prohászkát, aki az alábbiakat mondta: „A magyar nemzetgyűlés kormányzóvá választotta. Méltóztatik elfogadni Magyarország kormányzójának tisztét?” Horthy válasza megdöbbentette az esemény szemtanúit, ugyanis kijelentette, hogy az 1920. évi I. törvény olyan mértékben megköti a kormányzó kezét, hogy amennyiben a törvényt nem változtatják meg, ő inkább a hadsereg főparancsnoka marad. Prohászka telefonon felhívta az Országházat és tájékoztatta a képviselőket Horthy feltételeiről. A képviselők meghátráltak, felhatalmazták Prohászkát, hogy közölje Horthyval: a kormányzói jogkör kiterjesztésére irányuló követeléseinek törvényes úton eleget fognak tenni.

Ezek után Horthy gépkocsival az Országházba hajtatott – itt még némi alkudozásra sor került –, majd Horthy tengernagyi egyenruhában belépett az ülésterembe, jobb kezét esküre emelte, és hangos katonás hangon letette az esküt. A Nemzetgyűlés tapssal és örömkiáltásokkal köszöntötte kormányzóját.

Azt, hogy a Nemzetgyűlés és az egész ország hogyan értékelte Horthy kormányzóvá választását, és a jövőre nézve milyen általános várakozást fogalmazott meg vele kapcsolatban, véleményünk szerint a legplasztikusabban Z. Nagy Ferenc kisgazdapárti politikus örökítette meg emlékirataiban. Eszerint: „Horthy a mi akkori fogalmunk szerint »nagy lelkesedéssel« megválasztott kormányzó volt, és reméltük, hogy Kossuth Lajos nyomdokaiba lép.”

Gulyás László
A szerző a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutató­központjának tudományos tanácsadója, PhD
(Magyar Nemzet)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a Román Kupa döntőjébe?








eredmények
szavazatok száma 1117
szavazógép
2020-03-05: Család - :

Márciuska nyírfa- és bükkfataplóból

A márciuska szót a romániai magyarság alkotta, honosította meg. A románból kölcsönöztük, eredetileg mărțișorként használtuk. A mărţişor román népi neve a március hónapnak, illetve a piros-fehér sodort zsinórnak, amely fő alkotóeleme az azonos nevű ajándéktárgynak. A fehér a telet, a piros a tavaszt jelképezi.
2020-03-05: Történelmünk - :

A hadadi csata (1562. március 4.)

1562. március 4-én vívták a Báthori István és Némethy Ferenc vezette erdélyi hadak, illetve Balassa Menyhárt és Zay Ferenc kassai főkapitány csapatai a hadadi csatát, mely során a Ferdinánd-párti főurak arattak győzelmet.