Interjú HÉJJAS ISTVÁN egyetemi tanárral Klímahisztéria tombol tengeren innen és túl

2020. március 7., szombat, Kitekintő

Tombol a klímahisztéria a tengerentúlon. Két amerikai tudós összekülönbözött: egyikük azt írta a másikról, hogy „az IPCC vezető éghajlatkutatója inkább az állami börtönhöz (State Pen) tartozik, nem pedig a Penn State Egyetemhez”. A megfricskázott tudós 2011-ben beperelte a másikat rágalmazásért. Eltelt nyolc év, és 2019 augusztusában Brit Columbia bírósága elutasította a keresetet, mert a felperes tudós nyolc év alatt nem nyújtotta be „bizonyítékait”. A szélsőséges tudós a nyilvánosságban ellentámadást indított: „Az elutasítás a bíróság mérlegelési jogának állítólagos gyakorlására vonatkozott, csupán a késedelem miatt utasította el a keresetet” – írta. Héjjas István egyetemi tanárnak tett fel kérdéseket a Présház.

– Professzor úr, itt, Közép-Európában milyen következtetést vonhatunk le abból, hogy a tengerentúlon a klímahisztéria képviselői a legvadabb hazugságoktól sem riadnak vissza, ha rögeszméjüket nem tudják tudományos igénnyel bizonyítani?
– Az EU-ban a klímahisztéria képviselői ma már kezdik túlszárnyalni a tengerentúliakat, különösen, mióta az USA felmondta a klímaegyezményt. A „projekt” mégis Amerikában kezdett igazán felfutni, miután 2015-ben Obama elnök megbízásából vizsgálatot végeztek, hogy a természettudósok közül hányan tulajdonítják a klímaváltozást az emberi tevékenységnek. Több mint tíz­ezer kérdőívet küldtek szét, de csak alig háromezer válasz érkezett vissza, és ez sem hozta meg a kívánt eredményt. Ezután kiválogatták a válaszadók közül azt a 79 tudóst, akik a publikációik túlnyomó részében elsősorban ezzel foglalkoztak, és közülük 76 adott a kérdésre pozitív választ. Ezt azután úgy publikálták, hogy a tudósok 97 százaléka támogatja a hivatalos klímaelméletet. Jogosan tehetjük fel a kérdést: miért avatkozik bele a politika ilyen magas szinten „tudományos” kérdésekbe, milyen szerepe lehet ennek a globális hatalmi játszmákban? Európában pedig már odáig fajult a helyzet, hogy a hivatalos klímaelmélet tagadását egyes politikusok a holokauszttagadáshoz hasonló bűncselekménynek tekintik, és börtönbüntetést javasolnak.

– A klímahisztéria világhálózata ilyen esetben miért nem próbálja legalább a becsületesség látszatát fenntartani, miért tehet úgy, mintha a botrányos hazudozás meg sem történt volna?
– A hatalom gyakorlásának évezredek óta bevált módszerei közé tartozik, hogy egyszerre keltenek az emberekben félelmet és bűntudatot. Ez történik jelen esetben is, amikor a melegedés borzalmas következményivel riogatnak, miközben ráolvassák az emberekre a bűnüket, hogy mindezért ők a felelősek. Ami pedig a botrányos hazudozást illeti, a tudományos érvek – a téma bonyolultsága, valamint az emberek többségének természettudományos tájékozatlansága miatt – itt nem segítenek. Fel lehetne azonban hívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt évezredekben számos alkalommal fordult elő a jelenleginél nagyobb melegedés, például Kr. e. 500 körül több mint 2 fokkal volt melegebb, mint most. A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy az emberiség akkor élt jólétben, amikor melegebb volt, mint most, a hidegebb időszakokban viszont – például a középkori kis jégkorszakban – éhínség és járványok tizedelték Európa lakosságát. Sok millió évre visszatekintve is azt találjuk, hogy az élőlényfajok tömeges kihalása a jégkorszakok idején következett be, a melegebb időszakokban viszont számos új faj jelent meg. Magyarország számára pedig a „beígért” melegedés azt jelentheti, hogy az éghajlati övek északi irányú eltolódása miatt hazánk éghajlata egyre inkább mediterrán jellegűvé válhat, aminek inkább az előnyeit kellene hasznosítani pánikkeltés helyett.

– Minthogy a klímahisztéria állításaira semmilyen bizonyíték nincs, a nagyhangú, korrupcióellenes világszervezetek miért nem lépnek fel a hazudozásra felbérelt és valószínűleg jól megfizetett – korrumpált – áltudósok ellen?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Az ún. korrupcióellenes szervezetek teljesen kisajátították a klímaügyet a politikai céljaik elérése érdekében. Ezek a szervezetek szinte kivétel nélkül ún. „balliberális” irányzatúak. Ez a gyakorta használt megnevezés azonban megtévesztő. Ma már ugyanis nem létezik sem hagyományos értelemben vett baloldaliság, sem hagyományos értelemben vett liberalizmus. Ez utóbbi klasszikus felfogását Voltaire fejezte ki ezzel a mondásával: „Az Ön egyetlen szavával sem értek egyet, de mindent megteszek azért, hogy a véleményét szabadon kifejthesse.” Ezzel szemben a mai modern neoliberalizmus jelmondata így hangozhatna: „Az Ön véleménye ellenkezik a politikai korrektség követelményével, ezért nyilvánvaló, hogy Ön fasiszta, rasszista, homofób, genderofób, iszlamofób, antiszemita, stb. (nem kívánt törlendő).” Nincs tehát szó semmiféle balliberalizmusról, helyette inkább neoliberális globalizmust kellene mondani, amelynek a végső célja az egész emberiség irányítása egy szuperdemokratikus világkormány irányítása alatt. Ha pedig a klímalufi esetleg kipukkad, jöhet helyette genderlufi vagy bármely egyéb olyan totális ideológia, amely helyettesíthetné a megszüntetésre ítélt vallásokat.

– Németországban a nem létező klímafenyegetést tartja a legnagyobb kockázatnak a lakosság kétharmada, a valós veszélyt, a terrormigrációt csak a társadalom egyharmada látja a legnagyobb rizikónak. Ha a média hazugságai ennyire félre tudnak vezetni egy nagy országot, akkor a tudomány mit ajánl a társadalom szellemi önvédelméhez?
– Egyetlen lehetőség az általános természettudományos műveltség javítása lenne. Ez azonban nem jövedelmező cél, sokkal gyümölcsözőbb a közvélemény félretájékoztatása. Nem csoda, hogy ma már alig találkozunk természettudományos ismeretterjesztéssel a tévében vagy a könyvpiacon. Az emberek többségének tájékozatlanságára jellemző példa egy tréfacsináló amerikai középiskolás diák akciója még a 90-es évekből, aki sikeres aláírásgyűjtést rendezett a rendkívül veszélyes dihidrogén-monoxid betiltása érdekében, mígnem egy idősebb műveltebb úr fel nem hívta a figyelmet arra, hogy dihidrogén-monoxid = H2O, vagyis víz. (Présház)

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1594
szavazógép
2020-03-07: Kiscimbora - :

Versek

Kiss  Benedek: Zene-Bona, Szana-Szét
Egy szobának két sarkában
két hatalmas tartomány van:
egyik Szana, másik Szét,
én lakom a közepét.
2020-03-07: Kultúra - :

A nyelv mint eszköz (Nyelvelő)

„Az egészség nem ragályos, de ragályos a betegség.” Újból és újból eszembe jut a múlt század jeles nyelvművelőjének, Halász Gyulának ez a mondata, mert számos kórokozókat hordozó szó, kifejezés, intézménynév háttérbe szorítja egészséges társait szerte a magyar nyelvterületen, olykor-olykor még a magyarországi közszolgálati médiumokban is.