Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Kényszervakáció

2020. március 12., csütörtök, Kármentő
Nagy B. Sándor

Lassan minden hírcsatornán és közösségi portálon csak a koronavírusról lehet olvasni. És persze a munkahelyeken is ez a téma, ahol még járnak dolgozni az emberek. Mert sokan otthonról dolgoznak, és sokan kénytelenek voltak szabadságra menni gyermekeik kényszervakációja miatt.

Egyes intézmények megváltozott programmal működnek. Tizenegy napig, egyelőre. A jelek szerint azután sem lesz sokkal jobb a helyzet. Mert hosszú autósorok várakoznak az országhatárok mentén, és már 40 ezren érkeztek haza Olaszországból, ahol a legelterjedtebb a koronavírus. Lehet, hogy húsvétra jönnek, de az is lehet, hogy menekülnek a járvány elől. Mi pedig előlük próbálunk menekülni.

A politikai csatározások lassan értelmetlenné váltak, hisz nyakunkon egy ennél sokkal komolyabbnak tűnő probléma. Szünetel a tevékenység az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben, színházakban, mozikban, könyvtárakban, múzeumokban, és mindenki kénytelen a Közegészségügyi Igazgatóság engedélyét kérni, ha 200 főnél több személyt érintő eseményt szervez. Egy sor olyan állami intézkedés tanúi vagyunk, amilyenre nem volt még példa eddigi életünkben. Egyesek bagatellizálják a helyzetet, mások pánikba esnek, egyesek dühöngenek, mások kíváncsian várják, hogy vajon hová fejlődik ez az egész.

Amikor az utolsó tanítási napon kivettem kisfiamat az óvodából, felvetettem a témát a szülők körében. Kit hogyan érint ez a döntés, hogyan tudják megoldani gyermekeik felügyeletét? Első körben mindenki úgy vélekedett, hogy jobb megelőzni a bajt, aztán mégiscsak megfogalmazódott néhány ellenvélemény. Végül is eddig még csak 17 beteg van (két nap alatt már ennek a duplájáról beszélünk), akik közül öten meggyógyultak. A legrosszabb esetben is csak annyira súlyos ez a betegség, mint a tüdőgyulladás. Az influenzában sokkal többen megbetegedtek, és meg is haltak. Elég ok ez arra, hogy lebénítsanak egy egész országot? A legtöbb szülőnek nincs lehetősége otthonról dolgozni, szabadságra menni, határidős munkáik vannak. Volt, aki azt mondta: egyszerűen nem tudja, hogy mi lesz holnap a gyerekeivel. Mert ugyebár egy napot hagytak megoldani ezt a helyzetet, de a szülőknek aznap is dolgozniuk kellett. A legtöbben a nagyszülők segítségét veszik igénybe, vagy túlórában fizetik a dadát, ha bevállalja erre az időre a gyerek felügyeletét. De mi van, ha a nagyszülő beteg, dolgozik, vagy ha nincs lehetőségük a szülőknek kifizetni ezt a rengeteg túlórát a dadának? És honnan kerülne hirtelen annyi dada, amennyi családnak gondot okoz ez az intézkedés?

Az egyik pedagógus felveti, hogy nekik vajon miért kell bejárniuk munkába, ha a gyerekek nem járnak? Persze, vannak adminisztratív teendőik is, melyek elvégzéséhez jól jön ez a néhány szabadabb nap, de utána mi értelme lesz bent ülni a munkahelyen? Volt, akinek rosszulesett, hogy elmaradt egy számára fontos képzés. A fizetések is szóba kerültek. Ha a szülő kénytelen lesz otthon ülni, ezt valószínűleg levonják a fizetéséből, ami méltánytalan. Az sem helyénvaló, hogy a pihenőszabadságát használja el azért, hogy megoldja a helyzetet. Az államnak kellene ezt kitalálnia valahogy, jó lenne, ha az egyik szülőnek járna szabadság a kényszervakáció mellé. Persze, nem fizetés nélküli szabadság... Végül megnyugodtunk abban, hogy dolgoznak a törvénytervezeten, hátha olyan döntés születik, mely mindenkinek kedvére való.

Aztán újra átbillent a mérleg azok felé, akik helyesnek tartják a döntést. Mi nem tudjuk pontosan, hogy mi zajlik a koronavírussal kapcsolatosan a kórházainkban, nem tudjuk, hogy adottak-e a feltételek arra, hogy megfelelő körülmények között el lehessen látni a betegeket, ha tényleg elterjed a vírus. A tapasztalataink alapján azonban ebben nem bízhatunk. Anyagilag komoly problémát jelent mindez az államnak, mégis ezt látták a jobb megoldásnak. Talán tényleg a megelőzés lehet a leghatékonyabb védekezés a vírus ellen. Minden bizonnyal könnyebb karanténban tartani az idegenből érkezőket, mint meggyógyítani őket. És akkor kell elkezdeni a megelőzést, amikor még nincs sok fertőzött, amíg még ellenőrizni lehet a helyzetet. Szinte csak órák kérdése volna, hogy a külföldről hazatérő átadja a gyerekének, a gyerek elvigye az iskolába, a másik gyerek hazavigye, és így tovább. Nem is az a lényeg, hogy hányan vannak és kiket érint jobban. Vajon hogyan vélekednek azok, akiknek betegek a szülei, gyerekei? Akik olyan betegségben szenvednek, hogy már csak ez hiányozna nekik...

Egyes vélemények szerint más olyan intézményeket, közösségi tereket is be kellene zárni, ahol sok ember megfordul, mert ha egyszerre nem is jelenik meg ezeken a helyeken 200 személy, attól még ugyanúgy fennáll a fertőzésveszély. És mi a helyzet a sportpályákkal, játszóterekkel, ahol a következő napokban sokkal több gyerek fog megjelenni, mint általában? És a nagy bevásárlóközpontokkal, ahol ezrek fordulnak meg, ha nem is egyszerre? Olyan vélemény is elhangzott, miszerint a leghatékonyabb védekezés a határok teljes lezárása lenne. Ezt olyanok gondolják, akiknek nincsenek közvetlen hozzátartozóik idegenben. Mások úgy vélekedtek, hogy koronavírus ide vagy oda, sok náthás gyerek van az óvodában, akik így végre meggyógyulnak...

Nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza. Tény, hogy adott egy helyzet, amelyben nekünk is meg kell hoznunk a saját döntéseinket. Nagy kérdés, hogy mi lesz március 22-e után, de addig az tűnik a legészszerűbb megoldásnak, ha megpróbálunk otthon maradni, gyermekeinkkel együtt. Amennyiben ez lehetséges.

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy őszig zárva maradnak az iskolák?







eredmények
szavazatok száma 1981
szavazógép
2020-03-12: Közélet - Szekeres Attila:

Erdővidéki rektort választottak (Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet)

A baróti születésű dr. Kolumbán Vilmos József református teológiai tanár, az egyháztörténeti tanszék professzora személyében új rektora van a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetnek – tudtuk meg az Erdélyi Református Egyházkerület honlapjáról.
2020-03-12: Közélet - Bokor Gábor:

Járhatatlanná vált az angyalosi út

Panaszkodnak az autósok: lassan terepjáróval sem lehet már közlekedni az Angyalost a vasúti megállóval összekötő útszakaszon. Nem csak az aszfalt töredezett fel, már az út alapjába érnek a gödrök. A járművezetők nehezen kerülgetik a kátyúkat, néhol már az útpadkán sem lehet haladni, azt is eltaposták a gépjárművek. Az útszakaszt gyakran javították, de a munkálatok eredménye mindig csak rövid ideig volt élvezhető az autósok számára.