A férfiak agya a természetre van „bedrótozva”, ezt a pszichológusok a szabadság iránti vágy és a szabadságérzet ősi emlékének tudják be. Ebből származhat a tény, hogy a fiúkat a mozgás jobban vonzza, mint a lányokat. Imádnak odakint lenni, a természetben csatangolni, amely gyakorlóterepet biztosít a testük és képzelőerejük számára. Mindeközben a mai fiúk a számítógépes játékokkal és a közösségi oldalakon szörfözgetve töltik idejük nagyobb részét. Ha hagyjuk…
A mai gyermekek sajátos kapcsolatban vannak a laptopjukkal, a telefonjukkal. Szeretik ezeket az eszközöket, és szinte fizikai fájdalmat éreznek, ha megvonják tőlük a kedvenceiket.
El kell ismerni, hogy az elektronikus média szervezettebbé teszi az életünket, több szórakozást biztosít számunkra, megkönnyíti az információszerzést, az ismeretek kimeríthetetlen tárházaként szolgál. Mi, az „offline generáció”, akik életünk jó pár évtizedét szélessávú internet, videójátékok és okostelefonok nélkül éltük le, másként tekintünk ezek előnyeire és hátrányaira. Mi eleget olvastunk ahhoz, hogy tudjuk, milyen anélkül elmerülni egy történetben, hogy közben épp ismerőseink üzenetei villognak a képernyőn. Megtanultunk odafigyelni a filmekre, mert nem lehetett egymás után többször végignézni. A szüleink még azt tanácsolták, hogy gondoljunk arra, akinek írunk, és gondolkozzunk el azon, hogy mit szeretne hallani. Utána feladtuk a levelet, és vártunk napokig a válaszra.
Az elektronikus médiát megelőzően dolgozni kellett a kommunikáción, aminek nagyobb része „offline”, szemtől szemben zajlott.
A fiúknak szükségük lenne a kézzel írt üzenetekre, olyan üzenetekre, amelyek eszükbe juttatják, hogy mélyebb kommunikáció is létezik, mint amit számítógépen vagy mobilon lehet folytatni. Most több barátjukkal tudnak kapcsolatban maradni, de ez a kapcsolat más: egy személytelen szűrőn megy keresztül. Nyertek, de ugyanakkor veszítettek is.
Ezért kell segítenünk fiainkat az elektronikus világban: lehet, hogy a technikai részletekhez jobban értenek, mint mi, de akkor sem lenne szabad egyedül bolyonganiuk benne. Az elektronikus média nagy része nemcsak ízléstelen és ijesztő, hanem egyenesen szárazra szívja a fiúk agyát és szívét. S nagyon nehéz kirángatni őket ebből a romboló, de ugyanakkor csábító világból.
A szakemberek újra meg újra figyelmeztetnek a médiában megnyilvánuló erőszakra. Az erőszak azért egyre gyakoribb a képernyőkön, mert így lehet növelni a nézettséget. A fiúk érzéketlenné válnak az erőszak bizonyos típusaira, és elunják magukat. Azért, hogy tartani lehessen az eladásokat, emelni kell a tétet. Elég csak összehasonlítani a Rambo-filmek első kiadásának és legutóbbi részeinek képsorait, agresszív jeleneteit.
Pedagógusok és szülők is állítják, a fiúk egyre agresszívebben és erőszakosabban viselkednek. Ez gyakran véletlenszerűnek tűnik: beszólnak egy idegen járókelőnek, megütik a barátnőjüket, csúnyán beszélnek egymással.
Tudjuk, hogy tennünk kell valamit. Egyrészt nem zárhatjuk csak úgy el az online média csapját, másrészt tisztában kell lennünk, hogy ha nem tesszük, azzal sokat kockáztatunk. Ki kell állnunk azért, amit jónak tartunk, mert ha mi nem figyelünk oda a fiaink érdekeire, senki nem fog. Legyőznek minket a marketingesek, a számítógépes programozók és a divatkövető szülők.
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
(folyatatjuk)
