Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Fésűs Éva: Tüsszentős mese

2020. március 14., szombat, Kiscimbora

Neszepisze, a csíkos malacka egyszer nagyon megnáthásodott. Harkály doktor azt mondta, hogy gőzölje kamillatea felett az orrát, és egy hétig ne pancsoljon pocsolyában. Búsult is szegény, és szörnyen unatkozott egymagában a százéves tölgyfa árnyékában, amíg a többi vadmalac vígan dagonyázott. Befogta a fülét, hogy ne is hallja boldog visítozásukat.

  • Bedő Abigél rajza
    Bedő Abigél rajza

Aztán egyszer csak pompás ötlete támadt. Legalábbis ő annak tartotta, amikor elhatározta, hogy elmegy vendégségbe. Végiglátogatja a pajtásait, akiket már régóta nem látott: legelőször a bumfordi mackót. A mackó éppen erdei hangversenyre készült, és szorgalmasan gyakorolt egy trombitán odabent a barlangjában, mert a falak ott csodálatosan visszhangzottak.

– Bújj be! – brummantott kurtán, amikor meghallotta a kopogtatást két trombitaszó között. Bezzeg meglepődött, amikor a malacot meglátta.
– Nini, hát te nem dagonyázol?
– Nem, mert dagyon dáthás vagyok! – szortyogott Neszepisze, és hogy még jobban bebizonyítsa, hatalmasat tüsszentett, egyenesen bele a trombitatölcsérbe.
– Gondoltam, dagyon fogsz örülni, ha meglátogatlak!
– De én most éppen gyakorolok – lépett hátra a bocs. – Vasárnap lesz a hangverseny; odáig már nincs sok időm.
– Ó, csak gyakorolj tovább nyugodtan, én majd hallgatom! Happii... Sőt, ha elfáradsz fújom helyetted.
– Még mit nem! – mondta mérgesen a mackó.

–Különben is hűvös a barlangom. Jobban tennéd, ha kiülnél a napra.
– Dehogy ülök! – erősködött malacka. – Hiszen mondom, hogy látogatóba jöttem hozzád!... Happii A bumfordi mackó akkorát fújt a trombitába, hogy a sarokban lengő pókháló háromszor megcsavarodott.
– Akkor hát én megyek ki gyakorolni – mondta, és már vitte is kifelé a hangszerét.

Malacka megsértődött.
– Nahát, milyen barátságtalan vagy! Tudd meg, hogy többé be se teszem hozzád a lábamat! Tovább is ment mindjárt, Nyuszókához.
Nyuszóka éppen káposztát rakott el télire egy nagy hordóba, amikor Neszepisze betoppant hozzá.
– Szia, Nyuszóka! Eljöttem hozzád látogatóba.
– Szép, hogy eszedbe jutottam, de látod, éppen igen nagy munkában vagyok
– Majd én segítek neked. Happii...
– Mi az? Megfáztál?
– Dagyon dáthás vagyok! – düllesztette ki büszkén a mellét Neszepisze, és akkorát szívott az orrán, hogy egy elefántnak is dicsőségére vált volna. Kis csülkét sebtében végig is húzta az orra alatt, aztán már nyúlt volna a káposztalevelek után, de Nyuszóka hirtelen a körmére koppintott egy fakanállal:

– Ohó, barátocskám, az ilyen segítségből nem kérek!
– No nézd csak, milyen irigy vagy! – kapta vissza a csülkét Neszepisze.
– Nem élek én káposztával! – Egészen másról van szó... – kezdte Nyuszóka, de a kismalac ismét hatalmasat tüsszentett, egyenesen a szeme közé, aztán anélkül, hogy megvárta volna mit mond, sarkon fordult és usgyi!...
– Elmegyek Sünihez – gondolta. Régen láttam, és ő biztosan örül majd nekem. Süni éppen csomagolt.
– Elutazol? – kérdezte csalódottan Neszepisze.

– Igen, holnap reggel indulok Tüskésföldvárra, süntáborba! – felelte Süni, és apró gombszemei örömtől ragyogtak. – Minden kész, már csak egy igazolás kell Harkály doktortól, hogy egészséges vagyok.
– Minek az? – csodálkozott a malac.
– Mert aki beteg, az nem nyaralhat együtt a többiekkel. Hanem teveled mi van? Olyan furcsán szörcsögsz!
Süni azonban nem nevetett, hanem kissé ijedt képet vágott.
– Ugye, neked még sohasem volt ekkora dáthád? – kérdezte Neszepisze.
– Nem, de nem is kívánom, hogy legyen. Kérlek, eredj haza!
– Hát már te is ilyen utálatos vagy? Nem is örülsz nekem?
– Aki beteg, annak otthon a helye.

– A dátha nem betegség, az csak dátha! Kérdezz meg akárkit!
– Mégsem szeretném elkapni tőled, éppen a nyaralásom előtt.
– Nem is adom oda, tudd meg! Happcü... És mától fogva nem köszönök neked! – húzta fel kivörösödött orrát a kismalac. Mélységesen megbántva fordított hátat a sünnek. De most már hová menjen? Leült a tisztáson egy lapos kőre, és elkezdte magát rettentően sajnálni. Még a könnye is kicsordult.
– Hát téged ki bántott? – szaladt oda hozzá Mókuska.
– Bindenki! – bőgte el magát Neszepisze, és elmesélte balul sikerült látogatásait. A végén tüsszentett rá akkorát, hogy Mókuska is jobbnak látta gyorsan visszakapaszkodni a faágra. Onnan, tisztes távolságból szólt le újra:
– Igazuk volt a pajtásaidnak.
– Én nem csináltam semmi rosszat!
– Tapintatlan voltál. Az ilyen viselkedést így nevezik.

– Akárhogy nevezik, én azt mondom, hogy nem igazi barát az, akinek náthásan nem kell a pajtása!
– De az sem igazi barát, aki nem kíméli meg a másikat! Szó szót követett, feleseltek, veszekedtek, és talán még most is folytatnák, ha a malackának nem támad ismét egy pompás ötlete. Döntsön valaki más!... Például te!... És akkor az lesz ennek a mesének a vége.

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye a koronavírus miatt elrendelt hatósági intézkedésekről?








eredmények
szavazatok száma 2478
szavazógép
2020-03-14: Emlékezet - :

Utassy József: Zúg március

2020-03-14: Kiscimbora - :

Mentovics Éva: Hogy ki a Hapcimanó?

Pirinyó kicsi emberke a Hapcimanó, kajla lábú, ráncos képű, vörös orrú. Fekete malaclopóban jár, a fekete malaclopón van egy nagy, lötyögős csuklya, azt a nagy, lötyögős csuklyát legtöbbször annyira a fejére húzza a Hapcimanó, hogy az arcából csak a nagy vörös orra kukucskál ki, hanem aztán messzire fénylik, akár az érett paprika.