Ford egy farmon született, de a gépek iránti érdeklődése gyárakba vitte dolgozni. Edison detroiti gyárában benzinmotort konstruált, majd saját műhelyt alapított. Elsőre megbukott (ebből lett a későbbi Cadillac-gyár), másodszorra azonban már sikerrel járt. Nevét a versenyautók és a nagy N-modell tették ismertté, de álma a tömegautó megteremtése volt. 1907 elején utasította mérnökét, a magyar Galamb Jó­zsefet, hogy készítse el egy olcsó, megbízható, könnyen javítható és vezethető autó terveit. Galamb az amerikai Childe Harold Willis és a szintén magyar Farkas Jenő közreműködésével álmodta meg az 540 kilogramm össztömegű, négyhengeres, majdnem háromliteres és húsz lóerős, vízhűtéses benzinmotor által hajtott autót. A hajtóműve bolygókerekes volt, fékezni a hátsó kereket, sebességet váltani pedig pedállal lehetett. A T-modell 70 kilométeres óránkénti sebességre volt képes, és száz kilométeren tíz litert fogyasztott. A kocsiban jóval több volt a fém, mint a fa, mert ezt gyorsabban lehetett alakítani. Az első időben minden kocsi fekete színben készült, mert ez a festék száradt a leggyorsabban, ez volt a legolcsóbb és a legtartósabb. Ford mondása szerint ,,a vevő olyan színű kocsit kap, amilyent csak akar, feltéve, hogy ez a szín a fekete". A T-modell letarolta a piacot, hiszen ára csak 850 dollár volt, a konkurencia termékei pedig 2000 dollárnál kezdődtek. A hatalmas keresletet — hiába gyártottak naponta már 65 darabot — egyre nehezebben lehetett kielégíteni. Fordnak ekkor támadt az ötlete, hogy ,,ne a munkásnak kelljen odamennie, ahol a munka van, hanem a munkadarab menjen a munkáshoz". A gyakorlatban ennek az elképzelésnek lett eredménye a futószalagrendszer, s ezzel a költségek csökkenése és a termelékenység növekedése: 1914-ben már másfél óra alatt elkészült egy kocsi. Ford öt év múlva azt is megengedhette magának, hogy a monoton munkát végző szakmunkások bérét a duplájára, napi öt dollárra emelje, és teljesen felhagyjon az addig igen intenzív reklámkampánnyal. Amikor a tízmilliomodik T-modell elkészült, a világon tíz autóból kilenc Ford-emblémát viselt magán. A rendkívüli sikert az is magyarázta, hogy az egyszerű szerkezet miatt az autó alkatrészeihez könnyen hozzá lehetett férni, bárki meg tudta javítani, alkatrészeit pedig olcsóbb volt cserélni, mint javítani.

A T-modellt 1927-ig gyártották, igaz, ekkor már kiment a divatból: egy vicc szerint annyiban hasonlított a fürdőkádhoz, hogy egyikben sem szeretné az ember, ha meglátnák. 19 év alatt 15 millió darab készült belőle, ezt a rekordot csak 45 év múlva tudták túlszárnyalni. A T-modellt 1997-ben egy nemzetközi szakmai zsűri az Évszázad Autójának választotta.

Vladár Tamás