Olyan ez, mint egy Robin Cook könyvcím. Pedig bizonyos Sergio M. Fortes értekezik a témáról, előbb a komfortzónánkról szólva, arról az életről, amit ismerünk, amit kényelmesnek tartunk. Biztonságban érezzük magunkat benne, ám ha ott maradunk, az akadályozhatja a személyes és szakmai fejlődésünket. Miért maradunk mégis benne? Ennek oka a „félelemzónánk”.
„Ismeretlen, nem kipróbált területre lépünk, melyet az önbizalom hiánya jellemez. Félünk az új kihívásoktól, amelyekkel még nem találkoztunk. Ahelyett, hogy bátran merészkednénk az ismeretlenbe, kifogásokat keresünk. Pedig a félelem nem feltétlenül rossz. Készenlétben tart minket, hogy a minket fenyegető veszélyekre válaszolni tudjunk. A félelem azonban bénító is lehet, könnyű zsákmánnyá tehet minket.”
A szorongás századunk egyik csapása, mondják. „Előre rettegünk attól, ami még meg sem történt, és akár soha nem is fog megtörténni.” Ismerős dolgok, ugye? Most itt van a koronavírus. Jó ok a rettegésre, de a lelki, spirituális újjáépülésre is, ha építő, tettekre serkentő, pozitív stresszként kezeljük félelmünket. Kicsit olyan, mint a keleti harcművészet – tulajdonképpen magunkat megvédeni tanító – egyik testi lényege: használni az ellenfél lendületét, erejét arra, hogy megsokszorozzuk a sajátunkat és sikeresen megvédjük magunkat, annak ellenére, hogy gyengébbek vagyunk látszólag. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!” Ilyeneket olvashatunk a Nagy könyvben. Nem kell félni tehát. Hányszor találkoztunk reménytelennek tűnő helyzetekkel, de nyugodtan mondtuk: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.”
Most figyeljünk kicsit „világi világunk” vezetőire is. Növekedéstámogatás lesz, nem pedig megszorítás – mondta a magyar miniszterelnök. Elgondolása szerint olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek segítik az embereket munkában maradni, tehát az állásban tartás, nem a kieső jövedelem pótlása a cél. Mert ugye „helyzet van”. A fertőzés terjedésének gyorsuló üteme miatt most jön a neheze, most kell majd helytállni. „A mai vis maior fennállása mentesít bizonyos jogi kötelezettségek alól. Ám hatványozódva növekszik az erkölcsi kötelezettségek fontossága, amelyek minden emberre érvényesek, különösen a közéletben aktív személyekre. A próbák ideje ez, amikor igazából megmutatkozik egy ember, egy politikus, egy párt vagy kormány erkölcsi tartása. Országos, globális járvány idején csak az élet védelme számít. S nemcsak fegyelmezett cselekvésre, életvitel-változtatásra van szükség, hanem a politikai-közéleti szereplők esetében fegyelmezett mondatokra, nyilatkozatokra, amelyeknek mind-mind az embertársaink iránti szolidaritást kell kifejezniük.” És nem félelmet. Hanem komoly, de optimista, szeretetteli hitet. Matolcsy János szerint Magyarország jó válságkezeléssel megvédheti a 2020-as évet és megnyerheti a 2021-est; egyben azt is felveti, hogy miért ne lehetne gyorsítással újraindítani a gazdaságot? Úgy legyen. Igaz legyen. Ne féljünk tehát. Legyünk elővigyázatosak, óvatosak, de ne féljünk jobban a kelleténél!
Pálmai Tamás
