Az idők folyamán a távolság mérésére számos mértékegység szolgált, a legtöbb egy-egy testrész (hüvelyk, könyök, láb, arasz) hosszán alapult, illetve ennek többszöröse volt. Ez persze számos problémát vetett fel, hiszen például helytől függően más volt a láb, a könyök vagy a mérföld hossza. Az egységesítéssel Nagy Károly frank császártól kezdve több uralkodó is megpróbálkozott, de egyikük sem járt sikerrel. A 16. századtól tudósok is javasolták az áttérést az átlátható, tízes alapú mértékrendszerre.

A francia forradalom idején igyekeztek minden régit eltörölni, az életet szervező számos apró részletet megváltoztattak, még a naptárat is. Természetes volt tehát, hogy a vidékenként változó mértékegységeket is megszüntették. 1790-ben a Francia Tudományos Akadémia megbízást kapott, hogy dolgozzon ki egy jobb rendszert és határozzon meg egy mindenki számára megfelelő mértékegységet. A tudományos testület által kiküldött öttagú bizottság alapegységnek az Északi-sark és az Egyenlítő Párizson áthaladó délkörön mért távolságának tízmilliomod részét javasolta. A mértékegység a latin metrum, mérték szó után a méter nevet kapta, és az összes többi – metrikusnak nevezett – mértékegységet ebből vezették le.

A Konvent már 1795. április 7-én törvényt hozott a méter használatáról, jóllehet annak pontos hosszát csak 1798-ra sikerült meghatározni. Ugyanez a törvény rendelkezett a gramm mint a tömeg és a liter mint a térfogat mértékegységének elfogadásáról is. A kivégzett XVI. Lajos király ékszerésze, Marc-Étienne Janety által finomított platinából elkészített kilogramm- és méteretalonokat 1799. december 10-én egy újabb törvényben a francia mérőeszközök hivatalos szabványává tették meg és a nemzeti levéltárban helyezték letétbe. A méterrúd 1889-ig maradt nemzeti etalon, ekkor a szerepét átvette a platina-irídium ötvözetből készült nemzetközi mértékminta, amelyet a Párizs melletti Sèvres-ben, a Breteuil Pavilonban őriztek.

Az emberek gyanakvással fogadták az újítást, ragaszkodtak hagyományaikhoz, ezért Napóleon 1812-ben újra engedélyezte a régi mértékegységeket, a méter kizárólagos használatáról csak 1837-ben hoztak törvényt, amely 1840-ben lépett hatályba. 1875. május 20-án Párizsban 17 ország (köztük az Osztrák–Magyar Monarchia) a méteregyezmény aláírásával vállalta a méterrendszer bevezetését. Az egyezményt 1921-ben felülvizsgálták, és 1960 óta SI mértékegységrendszernek (Mértékegységek Nemzetközi Rendszere) nevezik. A méter meghatározásának új módját 1965-ben Bay Zoltán fizikus javasolta, ennek alapján fogadták el 1983-ban a jelenleg is érvényes definíciót: egy méter a fény által vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt megtett útjának hossza.