V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság idei júniusi számában terjedelmes öszszeállításban emlékezik meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, a magyar katonai pálya, a hazaszeretet és önfeláldozás legkiválóbbjairól, akiket a megszállók és az új kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és méltatlan, hamis vádak, koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített.
A szerző felvezető szövegében Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről szólva figyelemre méltó történelmi panorámát rajzol Dálnok históriai küldötteiről, akikről most, a háromszéki Magyarok Világtalálkozójának előestéjén régi adósságok terhét csökkentve kell szólnunk.
Erdős László: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612—1648) és d. Nagy Lőrincz (1614—1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857—1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880—1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875—1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901—1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811—1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889—1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890—1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944—45-ben."
Erdős László, miután ehhez a felsoroláshoz hozzátold még egy egész históriai kört dálnoki Péter Simonék krakkói trappos bevonulásától Veress Dánielig és Veress Gerzsonig, akit ,,a családi hagyomány bújtatott őrzése" miatt kereszteltek a kuruc költőősnek a nevére, dálnoki Veress Lajos vezérezredes életpályáját és katonai érdemeit, magyarságához való hűségét és áldozatvállalást részletezi.
Dálnoki Veress Lajos vezérezredes Sepsiszent-györgyön született 1899. október 6-án, 1910-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, huszár, majd páncélostiszt. Az I. világháborúban csapattisztként szolgált, többször megsebesült. Katonai pályája a két világháború között felfelé ívelő, elvégzi a hadiakadémiát, 1923-ban vezérkari tiszt, a 7. vegyes dandár kiképzési vezetője, 1925-től a Ludovika Akadémia tanára. 1933-tól az I. lovas hadosztály vezérkari főnöke, 1935—38 között a bécsi magyar követség katonai attaséja. 1938-ban Bécsből hazatér, dandárparancsnok, tábornokká léptetik elő, vezérőrnagyi rangban a kecskeméti 2. lovas dandár parancsnoka.
1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. A doni katasztrófa előtt hazavezényelik, 1942-től a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka.
1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósította, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá" nevezte ki.Ez katonai pályájának a csúcsa.
A kormányzó proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de nyilas segédtisztje árulása folytán a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogják, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartják fogva.
Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták.
1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. Házgondokként tartotta fenn magát. 1976. március 29-én halt meg.
Dónáth Ferenc, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondja: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a Kormányzói Hadparancsot végrehajtotta — Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. A nyilas kormány által elítélt dálnoki Veress Lajos vezérezredes, vagy a mérnök Arany Bálint sem jöhetett számba."
Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim a maga elvetemült bosszúhadjáratában miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba.
A nemzet önpusztítása — már amennyiben a legjobbjaink hóhérait 1956 előtt és után a magyar nemzethez tartozóknak tekintjük — tulajdonképpen azóta sem szakadt meg, csak más eszközökkel folyik tovább, hisz ma is azoknak az örökösei vannak hatalmon, akik Dálnoki Veress Lajos vezérezredest és társait elítélték, s a fizikai, szellemi megsemmisítésüket elrendelték.
Erdős László és társai érdeme, hogy ezt az erdélyi magyar katonai örökséget is a magukénak érzik és tudják. Mi, akik Dálnoki Veress Lajos unokaöccsének, Veress Dánielnek a környezetében éltünk, egyet s mást még tudtunk a ,,homo regiusz" katonai pályájáról, elítélésének körülményeiről, londoni emigrációjáról, s rendkívüli veszteségünk az is, hogy nevezett, aki még köztünk lehetne, a mostani körülmények között nem tudja már személyesen feltárni nagybátyja igaz történetét, amely hadtörténészek, történészek kutatótémája, doktori disszertációk anyaga és a történelmi igazságszolgáltatás része lehetne.
