„Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután
feltámadt.” (Márk 16,14)
Sokan azon gondolkodnak, hogy miután véget érnek a megszorítások, lejár a kijárási tilalom, milyenek lesznek a mindennapok. Vajon minden ott folytatódik, ahol abbamaradt? Ugyanúgy fogunk viszonyulni egymáshoz, mint most: több törődéssel, odafigyeléssel, családon belüli lélekbeli közelséggel, vagy rohanunk tovább? Nem lesz időnk senkire, semmire? Még kevesebb lesz a szeretteinkre szánt idő, mert újra elfoglaltak leszünk a munka, az elmaradt tevékenységek pótlása miatt? Fogunk-e egy kissé tartózkodóan egymással kezet fogni, ölelkezni? Lesz vajon munkahely, fizetés, biztosítják a nyugdíjakat? Rengeteg kérdés, amely a lelkipásztort is kérdések megfogalmazására készteti.
Ha május lejártával túl leszünk a nehezén (feltételezés), veszünk közösen úrvacsorát pünkösdkor? Lesz kiskonfirmáció a szemerjai gyülekezetben júniusban vagy júliusban? Miután sokaknak fájdalmat okozott az üres templom látványa, vajon az elkövetkezőkben többen látogatják az istenházát? Ha minden többé-kevésbé rendben lesz, valóban rádöbbenünk arra, hogy szükségünk van egymásra, a közösségre, a békességre, a szeretetre, Istenre?
Húsvét után a feltámadott Jézus Krisztus a tanítványok szemére veti, hogy hitetlenek, keményszívűek voltak. A megpróbáltatásban nem tudtak helytállni – ők Jézus legközelebbi munkatársai, sorstársai.
Tudunk-e tanulni a most tapasztaltakból? Képesek leszünk-e értéknek tartani, hogy lehetőségünk van dolgozni, hogy megállhatunk az utcán pár szót váltani rokonnal, ismerőssel, hogy az egymásra való odafigyelés a biztonságos közösségi élet alappillére? Ha minden helyreáll, megfeledkezünk-e arról, hogy hiányzott az istenházában minden vasárnap a mellettem ülő?
Talán elvárt ilyenkor a gondolatsort hangzatos tanáccsal, ígérettel befejezni, de ehelyett inkább csak azt írom: legyünk Istentől megáldott emberek, hittel, szeretettel munkálkodva, imádkozva, de ne csak most, hanem mindenkor!
Incze Zsolt György lelkipásztor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
