Szepesi Zsuzsanna: A sün tüskéi

2020. április 24., péntek, Kiscimbora

Valamikor réges-régen, amikor az állatok még értették egymás beszédét, nagyon szomorú életük volt a sünöknek. Sokkal, de sokkal kisebb volt a termetük, rózsaszín hátukat ritka, puha szőr fedte. Formájuk is igen mókás volt hosszú orruk miatt, amelynek vége inkább hatalmas cipőgombra emlékeztetett.

  • Jakab Eszter Abigél rajza
    Jakab Eszter Abigél rajza

Szegényeket prédának tekintette minden nagyobb állat. Színük miatt rejtőzködni sem tudtak, így sokszor még a madarak is megtámadták őket. Egymást sem tudták megvédeni, mert a felnőtt sünök már csak magányosan éltek. Csupán a hasonlóan apró termetű egérke nem bántotta, gúnyolta őket.
Folyton éhesek voltak, mert nappal nem merészkedtek elő rejtekükből. Éjszaka jártak élelmet szerezni. Mivel rosszul láttak, nem jártak ki a nyílt mezőkre. Bokrok alatt, falak mellett, kerítések tövében közlekedtek nagy óvatosan. Be kellett érniük az ott fellelt rovarokkal, csigákkal. Hogy télen ne éhezzenek, igyekeztek átaludni a téli hónapokat.
Történt egyszer, hogy Samu – így hívták a mi hősünket – még naplemente előtt előmerészkedett szállásáról, mert igen finom csemege – vadkörte – illatát érezte remek szaglásával. Gondolta, megszerzi, jó lesz az éléskamrába. Szeptember vége lévén, szorgalmasan gyűjtögetett már.

Egy hatalmas vadgesztenyefa alá ért. A fa már bőven hullajtotta termését, ő is készült a téli pihenőre. Egyik óriási tokja éppen Samu előtt csapódott a kemény talajra. Abban a pillanatban ketté is vált, s a fényes, barna mag messzire gurult belőle. Igen ám, de a nagy lendülettől a szúrós burok egyik fele Samu hátán kötött ki. Teljesen beborította a kicsi sünt, aki ijedtében a földhöz lapult.
Maga sem tudta, mennyi időt töltött a sötét burok alatt, amikor meghallotta, hogy valaki közeledik. Megismerte a szagáról: a róka volt az, az őt folyton gúnyoló, üldöző róka!
– Mi lesz most velem? – gondolta szorongva. – Most aztán végem, így nem menekülhetek!

Szíve hevesen vert, még jobban összehúzta magát. A róka hamar felfedezte a kupacot. Érezte, hogy ott a sün lapul, de hiába piszkálta, szimatolta, a burok úgy rászorult Samura, hogy nem fért hozzá. Végül mérgében nagyot csapott a kupacra. De abban a pillanatban fájdalmasan fel is üvöltött. A szúrós tok egyik tüskéje mélyen a talpába fúródott. Úgy bicegett el onnan, sorsára hagyta Samut.
A kis sün, hátán a védelmet nyújtó tüskékkel, csak késő éjjel ért haza. Attól fogva mindig azzal járt el élelmet szerezni, már senki nem tudta bántani. Mire eljött a tél, és telepakolta kamráját, a tok annyira összeszáradt, hogy levált a hátáról. Szerencsére nem kellett többet kimozdulnia a farakás alól, ahol vackát kialakította.
Azon a télen Samu folyton a tüskékről álmodott. Minden álom fohászkodással végződött:
– Bárcsak igazi tüskék nőnének a hátunkra!

Mivel nem volt önző, és vágyát az összes sün nevében sóhajtotta el, az Álomtündér teljesítette kívánságát. Tavasszal minden sün arra ébredt, hogy hátát fehér-barna tüskék fedik a puha szőr helyett.
Így esett, hogy az idők folyamán a nagyobb ragadozók megtanulták tisztelni a tüskés hátú sünöket. Azok meg mertek nagyobbra nőni, hisz már nem féltek, hogy meglátják őket.
Persze, azért a béke kedvéért még ma is este, sötétben járnak vadászni. No, és a téli hónapokat is álomban vészelik át farakások alatt, gyökerek között vagy az avarkupacokban összegömbölyödve.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1511
szavazógép
2020-04-24: Kiscimbora - :

Berta Kati: A Föld meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világűrben egy bolygó. Messziről úgy nézett ki, mint egy kék üveggolyó. Irigykedve nézett rá a többi égitest, mert olyan gyönyörű volt.
2020-04-24: Kiscimbora - :

Versek

Tamkó Sirató Károly: A nagytermészet
De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz...