Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban szakadt. Elvergődtek hát a sárga és veres csíkú tulipánhoz, s így könyörögtek:

— Kis Tuli! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a tulipán így felelt:

— A sárgának meg a veresnek szívesen felnyitom, de a fehérnek nem! Erre a sárga és a veres pillangó azt felelte, hogy ha a fehér testvérkéjüket nem bocsátja be, úgy bizony inkább ők is kint maradnak.

Az eső pedig mind vastagabban szakadt. Elvergődtek valahogy a liliomhoz, s megkérték szépen:

— Kis Lili! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg az eső elől!

De a liliom így felelt:

— A fehéret örömest befogadom, de ti kettőtöket nem!

Erre a fehér pillangó így válaszolt:

— Ha a testvéreimet nem fogadod be, bizony én sem kívánkozom hozzád. Inkább ázzunk együtt, mintsem egymást elhagyjuk — és így hárman repültek ismét tovább.

Közben a nap meghallotta a felhők mögül a pillangók beszédét, s annyira megilletődött, hogy az esőt elűzte, meleg fényt árasztott a kertre, s a pillangók szárnyát megszárította.

S a három pillangó újra táncolt, repkedett vígan, míg csak le nem áldozott a nap — amikor aztán szépen hazamentek együtt, lepihenni.

Jékely Zoltán feldolgozása