1848. április 30.Az első balázsfalvi román népgyűlés

2020. április 30., csütörtök, Történelmünk

1848. április 30-án nyílt meg az első, a Gubernium tiltakozása ellenére összehívott balázsfalvi népgyűlés, ahol az Erdélyben élő románok kinyilvánították nemzeti követeléseiket.

  • A balázsfalvi Szabadság mezeje. Fotó: inquamphotos.com
    A balázsfalvi Szabadság mezeje. Fotó: inquamphotos.com

A románság örömmel üdvözölte a március 15-én Pesten, majd kilenc nappal később Kolozsváron is kirobbanó forradalmat, valamint a magyar kormány által ígért társadalmi és gazdasági átalakulást, ám idővel kiütköztek a román–magyar ellentétek. Az első probléma az volt, hogy a forradalom Magyarországhoz képest Erdélyben jóval lassabban valósította meg reformjait: a meghirdetett unió létrejöttéig a fejedelemség ügyeit a Gubernium intézte, amely közvetlenül a Habsburg-udvarnak volt alárendelve, és nem állt érdekében a magyar forradalom gyorsítása. Másfelől Magyarországon az éppen ülésező országgyűlés gyorsan meghozhatta a polgári szellemiségű áprilisi törvényeket, Erdélyben azonban nem volt országgyűlési időszak, így a forradalom utáni napok eufóriája után ugyanolyan hétköznapok következtek, mint március 15. előtt.

Az Erdélyben élő, főleg román nemzetiségű jobbágyok bizalmatlanná váltak, mert a megígért jobbágyfelszabadítás, a zömmel magyar földesuraknak járó adók és a robot eltörlése késlekedett. A zömmel egyházi személyekből álló román értelmiségnek még egy sérelme volt, nevezetesen, hogy a pesti kormány európai mintájú liberális nemzetállamban gondolkodott, amelyben ugyanazokat a jogokat ígérte az ország valamennyi polgárának, így azok anyanyelvüktől, nemzetiségüktől függetlenül a magyar politikai nemzet részévé váltak.

A románok szerették volna elismertetni magukat önálló nemzetként; annak ellenére, hogy Erdély lakosságának 53 százalékát tették ki, nemesség híján nem voltak „rendi nemzet”, így az unióról döntő országgyűlésen sem képviseltethették magukat. A George Bariț vezette marosvásárhelyi jogászok már március 24-én folyamodványt írtak V. Ferdinándhoz, és az április 30-i, Balázsfalvára összehívott gyűlés célja is a nemzeti követelések kinyilvánítása volt. Román részről az unió mellett főleg görögkatolikusok, a Leményi János (Ioan Lemeni) püspök és Alexandru Sterca-Șuluțiu vikárius vezette párt állt ki, de ők gyorsan háttérbe szorultak, mert türelmes politikájuk nem felelt meg a románoknak, akik úgy vélték, a reformok bevezetése földesuraikon (a magyar nemeseken) bukik el. A román–magyar szembenállás gyakran jobbágy és földesúr ellentéte volt, ami tovább növelte a feszültséget. Balázsfalván az egyik népszerű párt vezetője a Gazeta de Transilvania szerkesztője, George Bariț lett, aki úgy vélte, a románok az uniót csak nemzeti jogaik és nyelvhasználatuk elismerésével fogadhatják el. Ekkor még Bariț támogatói között volt Alexandru Papiu Ilarian történész-nyelvész és a későbbi fegyveres ellenállás egyik vezetője, Avram Iancu is.

Barițnál radikálisabb és a jobbágyok körében népszerűbb elveket hirdetett Simon Bărnuțiu. Elutasítva bármilyen alkut a magyarokkal, ő az uralkodótól akarta megszerezni jogaik szentesítését, már ekkor felvázolva a „román fejedelemségek” egységének tervét. A Balázsfalván összegyűlő románok ugyanakkor nem látták át a birodalmi politikát, és abban a téveszmében éltek, hogy a Bécsben uralkodó V. Ferdinánd (ur. 1835–1848) a „jó király”, akinek segítő szándékát a magyarok hiúsítják meg – holott éppen a válságban lévő császári udvar próbálta meg minden eszközzel hátráltatni a magyar korona területein a polgári átalakulást. A Habsburgok kihasználták a románok tévedését és a meglévő konfliktusokon túl az erdélyi főhadparancsnokságot vezető Puchner Antalon (Anton von Puchner) keresztül szították a magyarok és románok ellentétét.

Az április 30-i gyűlés után a Gubernium engedélyezte a május 15-én tartott román nemzeti gyűlést, amely 16 pontban fogalmazta meg követeléseit: az Andrei Șaguna püspök és Bărnuțiu által fogalmazott kiáltvány a román nemzet elismerését, nyelvi jogokat, független román ortodox egyházat és iskolahálózatot kért, továbbá a román fejedelemségekkel szembeni vámok eltörlésének, illetve a Batthyány-kormány polgári reformjainak a bevezetését és a románság arányának megfelelő politikai képviseletet akart elérni. Az 1848. május 29-én összeülő erdélyi diéta végül a románok nélkül szavazta meg az uniót, a pesti kormány pedig a későbbiek folyamán sem volt hajlandó nemzeti jogokat adni, a jobbágyfelszabadítás pedig a termőföldek kis területéből adódóan nem hozta meg a kívánt eredményt.

A bécsi udvar Horvátország és a szerbek után az erdélyi románság körében is kihasználta a nemzetiségek közti feszültséget, s Puchner tábornok már a nyár során fegyverkezésre szólította fel a románokat. Karl Urban határőrvidéki főkapitány, valamint Avram Iancu vezetésével sorra jöttek létre paraszti alakulatok, melyek a nemzetőrségről szóló magyar törvényeknek sem mondtak ellent. Közben a Batthyány-kormány és Jellasics bán, illetve a szerbek között kirobbant a fegyveres konfliktus. Jellasics szeptember 11-én lépte át a Drávát, a szerbek június óta fegyverben voltak. A Batthyány-kormány megbízásából ezért Erdélyben is megkezdődött az újoncozás a honvédseregbe, ami a Puchner által hergelt románokat arról győzte meg, hogy Pesten az ő megsemmisítésükre törnek. Az utolsó balázsfalvi gyűlésre már háborús hangulatban került sor 1848 szeptemberében, ahol a feltüzelt jobbágyok fegyveresen jelentek meg (...), előrevetítve a szomorú folytatást, a feszült légkörben kipattanó erőszakot, a közelgő polgárháború vérengzéseit.

Tarján M. Tamás (Rubiconline)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesznek-e újabb szigorítások a koronavírus-járvány miatt Romániában?








eredmények
szavazatok száma 241
szavazógép
2020-04-30: Történelmünk - :

A Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés

Zsigmond király uralkodása idején, három éven keresztül az ezüstpénzt gyengébb minőségű ezüstből verték, ezért Lépes György erdélyi püspök három évig nem szedette be az adót. Amikor 1437-ben megjelent a jó minőségű ezüstpénz, a püspök három évre visszamenőleg, jó pénzben követelte járandóságát. Az elszegényedett parasztok, akiket egy ideje a szabad költözésben is gátoltak, képtelenek voltak teljesíteni a követelést. A püspök erre kiátkozta azokat, akik nem fizették meg az adót. Az elégedetlenség egyre nőtt, és márciusban elérte tetőfokát. Ekkor a huszita mozgalomból is erőt merítő, elkeseredett földművesek Budai Nagy Antal vezetésével fegyvert fogtak, hogy szembeszálljanak uraikkal.
2020-04-30: Család - :

Az igazat mondjuk, ne csak a valódit

Természetes, hogy nagyra becsüljük a nemes cselekedeteket, a jelentős teljesítményeket – egyszóval mindazt a jót, amit egy ember véghezvihet. Az is rendjén való, ha tiszteletben tartjuk mások ízlését, véleményét, akkor is, ha az nem egyezik a miénkkel. A másik ember tisztelete azonban többet jelent ennél. És ma, amikor ósdinak, elmaradottnak tűnhet tisztelni „az” embert, Isten képmását egy sérült személyben vagy egy magatehetetlen magzatban – ez egyre inkább háttérbe szorul.