Nagy D. István
Ha elfogadjuk azt a meglátást, hogy Klaus Iohannis magyarellenes kirohanásai, melyekhez szorgosan csatlakoztak szó és tettek terén, mind a saját pártja, mind az ősellenségüknek tekintett szociáldemokraták parlamenti ámokfutásaikkal, Románia legrondább arcát mutatják, nehéz pontos jelzőt találni arra, ami a szükségállapot vészhelyzetté enyhítése körül a kormányzat háza táján történik.
A Ludovic Orban vezette csapatot az államfő bejelentése óta – mely szerint május 15-e után kizárt, hogy maradjon a szükségállapot – folyamatos kapkodás, bizonytalankodás, ellentmondások jellemzik annak kapcsán, hogy mi az, amit lehet, vagy nem lehet majd a mágikus időpont eljöttével tenni. Ember legyen a talpán az a szépségipari szolgáltató, bevásárlóközpont-működtető, fogorvos vagy éppen vendéglátó egység tulajdonosa, aki tudja, mi következik. Sokan már most úgy látják, a kormány felemás megoldásokat kínál például a szállodák megnyitásával, de a vendéglők zárva tartásával, vagy a mallok körüli engedmények terén. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól elképzeléseket. De ennél még cifrább, az egyes kulturális intézmények újranyitása körüli tánc. A múzeumok és könyvtárak még hagyján, de a miniszter bejelentései egyenesen bohózatba illők a mozikat, színházakat illetően. Először csak a mozikról esett szó, majd mégis mindkettőről, majd előálltak a farbával: csak 50 ember lehet a teremben, távolságtartás és a többi óvintézkedés szigorúan betartva. Hogy ezt pontosan miként is viszik végbe, például a színpadon a színészek, arról természetesen mély a csend.
De általánosabban véve az egyszerű polgárnak sem könnyű. Miközben egyre hihetőbbé válik, hogy 15-e után már nem kell a saját felelősségre kitöltött nyilatkozatokkal szöszölni településen belül, magyarán szabadabban lehet mozogni, a városból, faluból még mindig csak indokolt esetben lehet kimenni, és továbbra sem tudni, hogy ez pontosan mit is jelent. Nagy eséllyel a papírtól nem fogunk teljesen megszabadulni, főképp, akik ingáznak. És persze a maszk- és kesztyűviselet továbbra is velünk marad, meg a többi óvintézkedés is, zárt terekben mindenképp. Ez még érthető is, hiszen a járvány messze nem fulladt ki, és pontosan azt sem tudni, hogy hol is tart az ország a sokat emlegetett görbe alakulásában. Az már egy másik kérdés, hogy a döntéshozók miért nem tudják egyértelművé tenni az idevágó elképzeléseiket sem? Csodálkozni mondjuk ezen sem érdemes, hiszen másfél hónap is kevés volt, hogy határozzanak olyan kardinális kérdésekben, mint: lehet-e vagy sem túrázni, kirándulni, vagy a magányos halászat miért nem lehetséges.
Bár kétségkívül napról napra dühítőbb a kormány tétovázása, létezik egy magyarázat is: Orbant és társait több súlyosbodó gond is húzza. A lakosság türelme és pénze fogytán, a gazdaságot is muszáj valahogy újraindítani, de ugyanakkor a járvány sem tűnt el. Csak reménykedhetünk, hogy a nagy kapkodás eredményeként május 15-én tényleg észszerű és alkalmazható enyhítésekre ébredünk, és nem csak egy újabb nagy átverésre.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
