Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Harminc éve működik a Hubble űrteleszkóp

2020. május 13., szerda, Autóvilág–Technika

Harminc éve, 1990. április 25-én kezdte meg működését a Hubble űrteleszkóp, a NASA amerikai űrügynökség négy nagy obszervatóriuma közül az első. Az alacsony Föld körüli pályán keringő eszköz nem az első űrteleszkóp, azonban az egyik legnagyobb és legsokoldalúbb. A bolygónk légköre által előidézett torzításoktól mentes, kristálytiszta fényképei világszerte ismertek, és számos tudományág számára felbecsülhetetlen értékű megfigyelésekkel szolgálnak.

  • A Hubble pályára állítása. Fotó: NASA
    A Hubble pályára állítása. Fotó: NASA

Az űrteleszkópok gondolatát elsőként Hermann Oberth osztrák-német fizikus vetette fel 1923-ban, az Egyesült Államokban Lyman Spitzer csillagász, elméleti fizikus sorolta fel lehetséges előnyeit 1946-ban. Spitzer később is a koncepció megvalósításáért kardoskodott. 1962-ben az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia (NAS) javasolta az űrteleszkóp kifejlesztését az amerikai űrprogram keretében. Végül az Egyesült Királyság indította útnak az első, a Nap megfigyelésére alkalmas készüléket 1962-ben saját műholdja, az Ariel–1 fedélzetén, majd 1966-ban a Föld körüli pályára állított amerikai OAO–2 megfigyelőállomás 11 távcsöve készítette számos űrbéli tárgyról az első ultraibolya felvételeket.

E missziók sikere győzte meg az amerikai űrkutatókat, hogy érdemes lenne kifejleszteni egy nagyobb méretű, tükrös működési elvű űrteleszkópot. A tervezés igen korlátozott büdzsével folyt az 1970-es évek során, mivel a kongresszus nem volt hajlandó biztosítani az előirányzott összegeket. Az eredetileg háromméteres távcsőtükröt 2,4 méteresre redukálták, kisebb méretű próbaváltozat pedig szintén a pénz­hiány miatt nem készülhetett. A pénzügyi megfontolások vezették a NASA-t az Európai Űrügynökséggel (ESA) való együttműködésre. A pénzügyi támogatás mellett az ESA biztosította az első generációs eszközök egy részét, valamint a működést lehetővé tevő napkollektorokat, cserébe a megfigyelőidő 15 százalékát európai csillagászok vehetik igénybe.

A fejlesztést a NASA Marshall Űrrepülési Központja és Goddard Űrrepülési Központja, a Perkin–Elmer optikavállalat, illetve a Lockheed repülőgépgyártó végezte. 1983-ban kapta meg az eszköz Edwin Hubble csillagász nevét, aki megfigyelések által empirikus úton megerősítette Georges Lemaître korábbi elméletét, miszerint az univerzum tágul. Az 1980-as években az űrsikló rendszerbe állításával végre lehetővé vált a Hubble teleszkóp űrbe juttatása, azonban az 1986-os Challenger-katasztrófa miatt ezt el kellett halasztani. Végül az űr­siklórepülések 1988-as újraindulását követően, 1990. április 24-én – az STS–31 misszió keretében – állították pályára az eszközt.

Néhány heti működés után nyilvánvalóvá vált a Hubble által készített képek alapján, hogy az optikával valami nincs rendben. Habár a képek élesebbek voltak, mint a földi távcsövekkel készülők, tisztaságuk a várttól elmaradt. Mint kiderült, a főtükröt nem a kívánt geometriájúra polírozták. Habár minden addiginál precízebben, 10 nanométeres hibahatárral történt a tükör felületének formálása, a széleinél mintegy 2200 nanométeres eltérés mutatkozott. Emiatt főként a képek szélei voltak életlenek. Bizonyos mértékig továbbra is használható volt a teleszkóp, de éppen elsődleges feladatát, a Földről meg nem figyelhető távoli objektumok részletes felderítését nem tudta teljesíteni.

Az óriási főalkatrész lecserélése nem volt életszerű gondolat. A problémát végül az 1993-as első karbantartó küldetés hárította el: két kisebb tükör korrigálja a hibás felületre eső fényt garantálva a megfelelő mélységélességet.

Az eredeti 400 millió dolláros becsléshez képest a pályára állítás idejére már 4,7 milliárd dollárt emésztett fel a projekt, 2010-ig pedig a becslések szerint összesen 10 milliárd dollárt költöttek rá. Az évtizedek során számos modernebb és kifinomultabb eszközzel látták el a továbbra is szolgálatot teljesítő távcsövet, amelynek használatára ma is bárki foglalhat időt a NASA-nál – bár a rendkívül nagy felbontású képek tudományos elemzéséhez csak amerikai intézmények folyamodhatnak anyagi segítségért. Így is nagy a versengés a Hubble-ért: a kérvényezők körülbelül egyötöde kap lehetőséget a távcső használatára.

A Hubble-nak már megvan az utódja is. A James Webb űrteleszkópot tervek szerint 2021 márciusában küldik fel az űrbe – igaz, eredetileg ennek már 2018-ban meg kellett volna történnie. A NASA gyakorlatilag húsz éve dolgozik a James Webben, amelynek fejlesztése elképesztően sok pénzt emésztett fel. A legutóbbi számítások szerint a teleszkóppal kapcsolatos munka 9,7 milliárd dollárra rúg, amelynek tetemes részét a szerkezet rendkívül drága műszerei teszik ki. A teleszkópon egy ötrétegű napernyő is van, amelynek feladata, hogy hidegen tartsa a James Webb tükreit és tudományos műszereit. A távcsövet a NASA második igazgatójáról, James Webbről nevezték el. A készülék a Földtől mintegy másfél millió kilométerre keringve figyeli majd a Világegyetem objektumait, és mintegy öt-tíz éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket. A James Webb a tudósok szerint minden pénzt megér, ugyanis teljesítménye százszor nagyobb, mint a Hubble űrteleszkópé.
 

Érdekességek a Hubble űrtávcsőről

* A Hubble űrtávcső meglepően nagy: teljes kiterjedése 13×4,2 méter (napelemtáblák nélkül).
* Eredetileg tizenöt évre tervezték a működését, bekalkulálva a szervizmissziók jótékony hatását is. Nos, az űrtávcső már túl van a harmincon, és ha a giroszkópjai jól bírják a következő éveket, akár még egy évtizeden keresztül szolgálhatja a csillagászatot.
* A Hubble űrtávcsőnek nincsenek manőverező fúvókái, sem pedig egyéb meghajtása, így nem képes pályamódosítást végrehajtani. Ennek folytán az űrtáv­cső harminc éve zuhan a Föld felé. Igaz, a szervizmissziók minden alkalommal magasabb pályára állították. A becslések alapján az űrtávcső valamikor 2028 és 2040 között lép be a Föld légkörébe. Jelenleg ez tűnik a Hubble végét jelentő legvalószínűbb oknak.
* A Hubble felbocsátása előtt megsemmisült Challengeren kívül az összes űrrepülő (Discovery, Endeavour, Columbia, Atlantis) járt az űrtávcsőnél.
* Az űrtávcső már túl van a 150 000. Föld körüli útján. Ez több mint 6,5 milliárd km megtételét jelenti, ami hozzátevőlegesen a New Horizons űrszonda által meglátogatott, Plútón túli Arrokoth kisbolygó tőlünk való távolságának felel meg.
* A működéséhez szükséges energiát a Hubble az egyenként 7,5 méter hosszú napelemtáblái révén nyeri, amelyek összesen 2800 W-ot termelnek. Ez meglepően kevésnek tűnhet – két hajszárító ennél több villanyt fogyaszt.
* A Hubble végigfotózta az összes jelentősebb naprendszerbéli égitestet, mindössze a Nap és a Merkúr maradt ki, mivel csillagunk fényessége károsította volna az űrtávcső műszereit.
* A Hubble űrtávcső elviekben képes képeket készíteni a földfelszínről is, ennek azonban nem lenne sok értelme. Az ok: túl közel van hozzánk (átlagosan 550 km magasságban). Mivel 28 100 km/órás sebességgel száguld a Föld körül, és a legrövidebb expozíciója 0,1 másodperc, az űrtávcső felvételén minden objektum 700 méterrel szaladna odébb, azaz a felvétel teljsen elmosódott lenne.
* A Hubble átlagosan 80 GB adatot továbbít a Földnek havonta, s 30 év alatt a 150 TB-ot is bőven meghaladta az általa összegyűjtött adat mennyisége.
* A Hubble eXtreme Deep Field felvétel elkészítéséhez két kamerával több mint 2 millió másodpercig (nagyjából 23 napig) exponáltak.
* A Plútó öt holdja közül négyet (Nix, Hydra, Kerberos, Styx) a Hubble fedezett fel.
* A Hubble szerepelt Alfonso Cuarón mexikói filmrendező 2013-as filmjében, a Gravitációban. A film egy fiktív, közeli jövőben játszódó űrsiklóküldetéssel indul: az STS–157-küldetés feladata a Hubble űrteleszkóp szervizelése lenne, de a munkát félbeszakítja egy vészhelyzet, amely miatt végzetesen megrongálódik az Explorer nevű űrsikló, és gyakorlatilag megsemmisül a Hubble is.
* Az űrteleszkóp felbontóképessége 0,007 ívmásodperc, ami megközelítőleg olyan, mintha egy emberi hajszálat figyelnénk meg több mint egy kilométer távolságból. A Föld felszínéről elérhető legjobb felbontás 0,5–1 ívmásodperc, ami ugyanilyen távolságból egy kisebb pénzérme detektálásának felelne meg.

A Múlt-kor történelmi portál, a Magyar Tudományos Akadémia, az Index és a csillagvizsgalo.blog.hu anyagait felhasználva az oldalt összeállította: Tibodi Ferenc

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy őszig zárva maradnak az iskolák?







eredmények
szavazatok száma 2131
szavazógép
2020-05-13: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Hirdetések, gyászjelentők
Értesítjük hirdető ügyfeleinket, hogy a legújabb rendelkezések miatt változott az ügyfélfogadási rend szerkesztőségünkben: mind az apróhirdetési, mind a reklámiroda hétfőtől csütörtökig naponta 9–13 óráig tart nyitva. 13 óra után kizárólag gyászjelentőt fogadunk el, a szöveget, kérjük, küldjék el a korrektura@3szek.ro e-mail-címre, várják meg a visszaigazolást, a szolgáltatás ellenértékét másnap a fent jelzett időintervallumban kell törleszteni. Kézdivásárhelyi és felső-háromszéki hirdető ügyfeleink hívják Iochom Ildikót a 0745 390 616-os telefonszámon. Megértésüket köszönjük.
Háromszék
2020-05-13: Emlékezet - :

Kultúrák közötti kommunikáció a Kárpát-medencében (Mikó 160)

Kanyó Györgyi, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium igazgatója 2006-ban azzal a felkéréssel fordult Keresztes Lászlóhoz, a Mikó helyettes igazgatójához, hogy egy diákcsapattal csatlakozzon az általuk 2005 decemberében elindított kezdeményezéshez, amelynek fő célkitűzései: az eltérő gazdasági fejlettségű és különböző történelmi háttérrel rendelkező országok kultúrájának, népművészetének, történelmének közös tanulmányozása, a különböző régiókban élő ifjak között előítéletektől mentes kapcsolat kialakítása.