Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

A szabadság rejtett képkockái /2./

2020. május 13., szerda, Kármentő
Mózes László

„vannak vidékek gyönyörű /tájak ahol a keserű /
számban édessé ízesül / vannak vidékek legbelül”

Egy kerek hónapig nem mehetett, nem mehettek ki a tömbházból. Beletörődtek, beletörődött ebbe a kényszerhelyzetbe, ám örökmozgó kislánya már jóval nehezebben – mégis határtalan elismerést érdemlően – viselte ezt az állapotot. Ő maga nem panaszkodott, leginkább keserűséget érzett a kiszolgáltatottság miatt, s a bezártságban azt kereste, amit meg is lehet találni: a négy betonfal között mégis csak a maga ura lehet, és ugyan számos napi, rutinszerű feladatot kellett több-kevesebb sikerrel megoldania, mégis több lehetőség közül választhatott, mintha nem otthon lett volna. Csak rosszabb ne legyen, ismételgette ezt az általában kockázatosnak és ostobának tartott mondást. Igen, a bezártság élménye újszerű, s bár nem a lehetséges legrosszabbak közül való – sokan emlegették a nyugalom, a lelassulás és a korlátlan szabadidő örömét, hát, számára ez alig létezett –, mégis gyakran gondolt egy régi ablakra, amelyet soha nem felejt el. Rég volt, sorkatonai szolgálatát töltötte, még nyolcvankilenc előtt, Kolozsvár belvárosában, s ősszel többször autóbusszal vitték a környékbeli kukoricaföldekre; ilyenkor tehetetlenül, a vékony üvegfalon túli világot bámulva arra gondolt, csupán egy ablak választja el az utcán járóktól, a belváros ismerős épületeitől, a fénytől, és mégis olyan, mintha egy földön túli világot nézne. Szorongató, fojtogató érzés volt. A mostani ettől lényegesen különbözött, ám mégis, ezek az emlékek úgy jelentek meg képzeletében, mint annak idején a fényképek a sötétkamrában, az előhívó oldatba áztatott fotópapíron: mind jobban erősödve, kontrasztosabbá válva.

Kint volt végre, a tömbház előtt. Azt hallotta, az első lépéseknél jó óvatosnak lenni, mert könnyen szédülhet. Nem érzett ilyesmit, sőt, úgy tűnt, olyan, mintha a tegnap hagyta volna abba a járkálást. Első útja a szemetes kukához vezetett, megszabadult a felhalmozódott papír- s műanyaghulladéktól. Aztán beült az autóba, irány a benzinkút. Ment egy kört a városban, mert gyengélkedett az akkumulátor, aztán indulhattak a közeli falucskában lévő kertjükbe. Várja néhány gyümölcsfa, kis udvar, mely az elmúlt hónapban kis zöld Kánaánként értékelődött fel gondolataiban. Mert egyszerre volt közeli és távoli. Noha továbbra is úgy vélte, nehezen tudna falun élni, az elmúlt időszakban gyakran gondolt arra, egyszer bizony mégis jó lenne valahol egy menedék, egy kis végvár, szellős térrel, a távolban hegyek koszorújával. Tudta, mindez illúzió, de úgy vélte, e gondolattal eljátszadozhat, sőt, akár még fel is leltározhatná, mégis hol, merre lehetne az a mágikus hely, ahol e távoli álom valamikor megvalósulhatna…

De most csupán kőhajításnyira ment, mentek betonba zárt lakásuktól. Kis falucska a második otthonuk, apró, mégis sok sürgés-forgást kívánó udvarral. Szülők hagyatéka, melyet néhány évig tartó hanyagolás után mégis felkaroltak, s azóta csak óvják. Szerethető hely, tőlük néhány lépésnyire húzódik az erdő és a mező, a csend és a tágasság birodalma. Benyitnak végre. Kapun belül elvirágzott pitypangok bóbitái terjeszkednek, mint aprócska léggömbök, sarjad a fű, kissé olyan, mintha senki földje lenne. Némi szépítgetés után elindulnak, bejárnák a jól ismert, zsebkendőnyi völgyes-patakos szakaszt. De csak egy jó szomszédig jutnak. Másnap aztán innen folytatják, ezúttal ki is érnek az erdőig.

Útközben nem csupán a zöld árnyalatait nézi, a virágokat, hanem hálával gondol mindazokra, akik az elmúlt harminc nap alatt mellettük álltak, barátaikra, kik nem tejet, vizet és kenyeret hoztak, hanem jó szóval is melléjük álltak. Bírjátok? Mire lenne szükségetek, kérdezték nem is sokan, de nem is kevesen, pontosan annyian, amennyire szüksége, szükségük volt. Nem maradtak magukra, s ennek bizonyossága számos korlátozásnál bizonyult erősebbnek. Gondolatban velük, barátaikkal volt, szerette volna, ha mindannyian velük tarthatnának eme első erdei kalandozáson… Persze, azt is tudta, távoli még, hogy többen gyalogolhassanak egymás mellett, egyelőre csupán hármasban bolyonghatnak. Egymásra figyelve és egymásra utaltan. A rejtett völgyecskében fák, kőtömbök, alig csörgedező patak várta, jól ismerte, mégis ismételten lenyűgözte e zsebkendőnyi rész. Erdei otthon, a kerttől karnyújtásnyira, réteges homokkövekkel, a zöld májusi árnyalataival, fénnyel és árnyékkal. Kő kövön, visszafogott, szerény szépség, mégis nyüzsgéssel, mégis élettel. A szabadság töredékét jelenti csupán, egyelőre ezt kapták, ezt kaphatták vissza csupán. Felbecsülhetetlen érték, máskor fel sem tűnik, milyen sokat jelent a kevés is.

Aztán újra a kertben, folytatják a rendteremtés előkészületeit. Kint pár gyermek rúgja a bőrt, mint mindig, amikor csak tehetik. Fennebb egy öregasszony tesz-vesz a háza körül, és zsörtölődik, csak óvatosan a labdával, vigyázzanak a kerítésre. Még fennebb sokasodnak az árnyékok a kis völgyben. Fogyóban a fény, terebélyesedik a csend, pedig egy órája még egy kíváncsi, hegyekkel, fákkal, füvekkel élénken szemezgető kislány hangja töltötte ki ezt az elvarázsolt teret.

Hozzászólások
Szavazás
Tart-e a koronavírus-járvány második hullámától?







eredmények
szavazatok száma 159
szavazógép
2020-05-13: Máról holnapra - Farkas Réka:

Felejtsük el az autonómiát?

Ideje lenne az autonómia kifejezést elfelejteni, valami mást találni helyette, ha szeretnének előrelépni a magyar közösség jogainak bővítésében – javasolta egy amerikai közvetítő néhány évvel ezelőtt. Múltja és szándékai sem feddhetetlenek, sokakkal tárgyalt mindkét oldalról, és a 90-es években ő hozta tető alá a magyar közösség számára némi előnyt, de sok-sok hátrányt is hozó neptuni paktumot. Az elmúlt hetek történései mégis bizonyították: észrevételén érdemes lenne elgondolkodni.
2020-05-13: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Kényszerszabadságok az önkormányzatnál (Sepsiszentgyörgy)

Köztisztviselőket a törvény értelmében nem lehet kényszerszabadságra küldeni, csak szerződéses alkalmazottakat, de a koronavírus-járvány miatt kihirdetett rendkívüli állapot idején az önkormányzatoktól is haza kellett küldeni embereket. Antal Árpád polgármester összesítése szerint Sepsiszentgyörgyön 1503 munkatársat fizetnek a város költségvetéséből, közülük 367-en váltak ideiglenesen munkanélkülivé, ami az összlétszám 24,42 százaléka. A legnagyobb vesztesek a művelődési és a szabadidős intézmények, de még a szociális igazgatóságnál sincs mindenkire szükség.