Emlékeztető tárgyak

2020. május 22., péntek, Nyílttér

Nézem ismerőseim emlékeit, amelyeket szekrényeik üvegfala óv sérüléstől, felejtéstől. Nekem ugyan nincs ilyen apró emlékeket tároló üveges szekrényem, de az emlékeztető – egyébként jobbára értéktelen – tárgyak nálam is védelmet és tiszteletet élveznek.

  • Fotó: pixabay.com
    Fotó: pixabay.com

Azt hihetné az ember, hogy ezeket mintegy kiállításra és hivalkodásra tenné ki a tulajdonosuk. Meggyőződésem, hogy nem. Nem így van. A porcelán táncosnő valaki olcsó ajándéka. Ez a Valaki első diákkori szerelme volt. Amikor a zsebpénzt is magunknak kellett megkeresnünk. A dohányszelence mit keres itt? Ez bizony szeretett nagybácsimra emlékeztet, és ha ránézek, testes alakja és örökös dohányillata egyszeriben előugrik.

Ez aztán igazán nem illik ide: egy színházi bajusz. Mennyit játszottunk ünneplésre megjelent rokonságnak a szomszéd fiúval és húgával rögtönzött drámát, ami csakis a vetélytárs halálával végződhetett, s ehhez elmaradhatatlan volt édesapám gombászó tőrje is. Az szintén itt árválkodik... Emlékeink egymásba fűződő során előtűnik a bábszínházunk, szintén családi szórakozásra emlékeztetőn.

Az igazi kincsesbánya a padláson volt, ahova „bizalmas” dolgokat megbeszélni gyakran felmentünk öcséimmel és Tyutyuval. Húgát, a cserfest lenn hagytuk, mert erősen pletykalány volt. Nem tudott titkot tartani.

Óh, a padlás. Azt nem lehet elfelejteni, mert a nagy utazóbőröndöt felnyitva a rég kiselejtezett ruhák sajátos, dohos szagukkal a nagy farsangi megmutatkozás idejét idézik. Édesanyánk régi kalapja, a nagy kék sálja és csak a régi filmekből ismert, egykor divatos ünneplőruha gazdag választéka volt a „rengeteg zsiványainak” megjelenítéséhez.

A tárgyi emlékek csak annak értékesek, akit emlékeztetnek. Milyen szomorú ezeknek megsemmisülése a halállal. Közeli, távoli rokonok számára ezek már rég eldobandó kacatok voltak, most szerettünk elmúlásával emlékeit is átadjuk a végleges felejtésnek. És kiürül az üvegajtós szekrény, előbb-utóbb a padlás is, mert az ott évtizedek óta tárolt holmik szeretett nagyapánk halálával megőrző-gyűjtő hobbija  is meghalt. És ugyan biza, mi szükségünk van arra a patikai felszerelésre, amelyet vénkisasszony rokonunk hordatott fel valamikor a patikája felszámolásával?

Van abban valami, talán egyfajta kegyetlenség, ahogy könyörtelenül felszámoljuk mindazt, ami emlékeztet az elhunytra. „Az élő az élőkkel, a halott a halottakkal” – mondják. És az addig becsben tartott tárgyak egyszerre ízléstelen tucattermékek, rég divatjamúlt ruhák. A halott viselt ruhái az utcai fehér tárolóba kerülnek. Aki majd viselni fogja a halott „adományát”, hiszen szinte még új, nem fogja ismerni eredetét.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1567
szavazógép
2020-05-22: Nyílttér - :

Legyünk jobbak a ránk acsargóknál

Látom, hallom, olvasom, hogy hovatovább egyre inkább elburjánzik Romániában a magyarellenesség. A legmagasabb szinttől (államelnök, parlament) a legalacsonyabbig tetten érhető a jelenség. Kérdezem magamtól és másoktól is: vajon miért?
2020-05-22: Máról holnapra - Mózes László:

Kapkodnak, mellébeszélnek

Klaus Iohannis hű csatlósaként Ludovic Orban ismételten nekirontott az alkotmányos demokrácia egy-két alapintézményének, s hogy a szociáldemokraták újbóli ostorozásában még hatásosabb legyen, szavaival burkoltan célba vette a magyar államot is.