Nézem ismerőseim emlékeit, amelyeket szekrényeik üvegfala óv sérüléstől, felejtéstől. Nekem ugyan nincs ilyen apró emlékeket tároló üveges szekrényem, de az emlékeztető – egyébként jobbára értéktelen – tárgyak nálam is védelmet és tiszteletet élveznek.
Azt hihetné az ember, hogy ezeket mintegy kiállításra és hivalkodásra tenné ki a tulajdonosuk. Meggyőződésem, hogy nem. Nem így van. A porcelán táncosnő valaki olcsó ajándéka. Ez a Valaki első diákkori szerelme volt. Amikor a zsebpénzt is magunknak kellett megkeresnünk. A dohányszelence mit keres itt? Ez bizony szeretett nagybácsimra emlékeztet, és ha ránézek, testes alakja és örökös dohányillata egyszeriben előugrik.
Ez aztán igazán nem illik ide: egy színházi bajusz. Mennyit játszottunk ünneplésre megjelent rokonságnak a szomszéd fiúval és húgával rögtönzött drámát, ami csakis a vetélytárs halálával végződhetett, s ehhez elmaradhatatlan volt édesapám gombászó tőrje is. Az szintén itt árválkodik... Emlékeink egymásba fűződő során előtűnik a bábszínházunk, szintén családi szórakozásra emlékeztetőn.
Az igazi kincsesbánya a padláson volt, ahova „bizalmas” dolgokat megbeszélni gyakran felmentünk öcséimmel és Tyutyuval. Húgát, a cserfest lenn hagytuk, mert erősen pletykalány volt. Nem tudott titkot tartani.
Óh, a padlás. Azt nem lehet elfelejteni, mert a nagy utazóbőröndöt felnyitva a rég kiselejtezett ruhák sajátos, dohos szagukkal a nagy farsangi megmutatkozás idejét idézik. Édesanyánk régi kalapja, a nagy kék sálja és csak a régi filmekből ismert, egykor divatos ünneplőruha gazdag választéka volt a „rengeteg zsiványainak” megjelenítéséhez.
A tárgyi emlékek csak annak értékesek, akit emlékeztetnek. Milyen szomorú ezeknek megsemmisülése a halállal. Közeli, távoli rokonok számára ezek már rég eldobandó kacatok voltak, most szerettünk elmúlásával emlékeit is átadjuk a végleges felejtésnek. És kiürül az üvegajtós szekrény, előbb-utóbb a padlás is, mert az ott évtizedek óta tárolt holmik szeretett nagyapánk halálával megőrző-gyűjtő hobbija is meghalt. És ugyan biza, mi szükségünk van arra a patikai felszerelésre, amelyet vénkisasszony rokonunk hordatott fel valamikor a patikája felszámolásával?
Van abban valami, talán egyfajta kegyetlenség, ahogy könyörtelenül felszámoljuk mindazt, ami emlékeztet az elhunytra. „Az élő az élőkkel, a halott a halottakkal” – mondják. És az addig becsben tartott tárgyak egyszerre ízléstelen tucattermékek, rég divatjamúlt ruhák. A halott viselt ruhái az utcai fehér tárolóba kerülnek. Aki majd viselni fogja a halott „adományát”, hiszen szinte még új, nem fogja ismerni eredetét.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
