A legnagyobb hungarikum természetesen a magyar nyelv. Ha jól számolom, egyetlenegy van belőle. Régóta önállóan fejlődő, sajátos, egyedi alakzat. És a világ legfejlettebb nyelvei közé tartozik, mert a valóság minden mozzanata kifejezhető általa. A nyelvek többsége nem ilyen.
Egy magyar kulturális szótárban helyet kapnának a nyelvi hungarikumok. A nyelvi hungarikum csak a magyarokra, Magyarországra jellemző nyelvi jelenség. Értelemszerűen idesorolandók a „beszélő” helynevek, amelyek egy magyar embernek többet mondanak, mint másnak: Verecke, Pest és Buda, Visegrád, Székesfehérvár, Pozsony, Kolozsvár… Némelyek állandó jelzőt kaptak vagy más nyelvi kiegészítő elemmel társultak: kincses Kolozsvár, Pozsony, a koronázóváros, egri csillagok. Egyes városneveinket névfelidéző szókapcsolatokkal (metaforákkal) is azonosíthatjuk: a királyok városa (Székesfehérvár), a hírös város (Kecskemét), a cívisváros (Debrecen).
A helynevekhez különleges „érzékenység” kapcsolódik. A kizárólagosan magyar történelmet tükröző eredetmondák, tárgy- és könyvmegnevezések ugyancsak valódi magyar nyelvi hungarikumok. Csak történelmi ismeretekkel értelmezhető: csodaszarvas-monda, turulmonda, Szent Korona, Szent Jobb, corvinák, Halotti beszéd, Ómagyar Mária-siralom, vizsolyi biblia. Ahogy a történelmi események megnevezései is: muhi csata, nándorfehérvári diadal, mohácsi csata (illetve az ezt leíró történészi metafora: mohácsi vész), végvári harcok, Buda visszafoglalása, trónfosztás, kiegyezés, dualizmus, millennium. Köznevekből egyedi tulajdonnévvé váltak: Lánchíd, Parlament, Nemzeti Színház. Forradalom és szabadságharc sok nemzet történetében előfordult, a magyar történelmi események megjelölésekor névvel, évszámmal egyedítjük őket: Rákóczi-szabadságharc, 1848–49-es forradalom és szabadságharc, 1956-os forradalom és szabadságharc.
A két utóbbi esemény a magyar történelem annyira meghatározó eseménye, hogy pusztán a rövidített évszám alapján is azonosítható: ’48-as forradalom és szabadságharc, ’48-as eszmék, ’56-os forradalom és szabadságharc, ’56-osok. A népnyelv szólásba is foglalta nagy történelmi eseményeit: Több is veszett Mohácsnál, Nem engedünk a 48-ból. (Utóbbi aktualizált változata: Nem engedünk az 56-ból.)
A magyar történelemben tragikus emlékezetű helynevek szójáték tárgyai is lehetnek. Mikes Kelemen írja, hogy Rodostóba érkezésükkor Bercsényi Miklós ezzel az anagrammával (betűk átcsoportosításával) sóhajtott fel: Rodostó – ostorod. Trianon francia település, illetve kastélyának neve magában foglalja a szójátékot: tria non: három nem! Péter László írja ennek kapcsán: „Ostoba volt az a francia diplomata, aki 1919-ben a Nagy-Trianon palotába tette a béketárgyalásokat. Eleve kínálta a legyőzöttek számára a szójátékot: nem, nem, nem! A változatosság, a szebb, sőt, fokozó jelentésű harmadik nem helyett: soha! Ez költői fölismerés. Illyés Gyulának köszönhetjük…”
Kiemelkedő személyiségeink megkülönböztető történeti neveket kaphattak. Egy részük jelzős szerkezet: Könyves Kálmán, törökverő Kinizsi Pál, sőt, „családias” megszólítás is akad: Kossuth apánk. A megkülönböztető történelmi nevek – ismerve eredetüket – helyettesíthetik a személynevet (ezeknél fontos a határozott névelő használata, hiszen az utal az egyedi, összetéveszthetetlen személyre): az államalapító, a lovagkirály, a törökverő; a kőszegi hős, a vezérlő fejedelem (később: a bujdosó fejedelem), a legnagyobb magyar, a haza bölcse.
Az édes anyanyelvünk szerkezet is hungarikum. Sehol másutt nem édes…
Balázs Géza (Magyar Nemzet)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
